Transient or chronic hyperglycaemia increases the formation of intracellular reactive oxygen species and aldehydes. The accumulation of reactive aldehydes is implicated in the development of diabetic complications. Methylglyoxal, a glucose dependent α-dicarbonyl might be the most important reactive aldehyde in diabetes and its complications. Diabetes was the first disease in which evidence emerged for the increased formation of methylglyoxal in the cells and in the serum. Methylglyoxal has a toxic effect on insulin secretion from pancreatic beta-cells, and on modifications of proteins and nucleic acids. Moreover, methylglyoxal is one of the major precursors of advanced glycation end-products. The glyoxalase enzyme system that exists in all mammalian cells is catalyzing the detoxification of methylglyoxal. This review summarizes the methylglyoxal metabolism in normoglycaemic and hyperglycamic conditions and the role of methylglyoxal in the development of late diabetic microvascular complications.

Polymorphisms of TAS2R38 gene responsible for bitter taste perception elicit a bimodal receptor response in the population upon the detection of phenylthiocarbamide and 6-n-propylthiouracil, respectively. Genetic differences in sensitivity to phenylthiocarbamide and 6-n-propylthiouracil may affect body composition, food preferences, and frequency of consuming different food types. To date, no publication has been published in Hungary on the joint study of these factors. The aim of the present research is to find correlations between phenylthiocarbamide taster status and body composition, and the frequency of consumption of different bitter-tasting foods. In the study, a taster status survey of participants (n = 170), a bioimpedance-based body composition analysis (n = 96) and completed a food frequency questionnaire of bitter foods (n = 170) were conducted. Descriptive statistical methods, cross-tabulation analysis, multiple correspondence analysis, and Mann-Whitney test were used for data analysis at 5% significance level. The proportions of the taster and non-taster categories proved to be the same as reported by international literature (70%/30% respectively). There were no significant correlations among taster status and the other examined parameters, however, based on the multiple correspondence analysis, the observed trends are in accordance with the international literature. There were significant correlations among gender, body composition and some variables describing food preference. Based on the literature data and our own results, there can be a relationship between genotype and body composition, and genotype and food choice. Further analyses with large-sample size and representative research are needed to substantiate these assumptions.

No abstract

A TAS2R38 keserű íz érzékeléséért felelős receptor-gén polimorfizmusai bimodális receptor választ váltanak ki a populációban a feniltiokarbamid, illetve a 6-n-propiltiouracil érzékelése során. A feniltiokarbamiddal és a 6-n-propiltiouracillal szembeni érzékenység genetikai eltérései irodalmi adatok alapján befolyásolhatják a testösszetételt, az élelmiszer preferenciákat és az élelmiszerek fogyasztási gyakoriságát. Hazánkban eddig ezeknek a faktoroknak az együttes vizsgálatával kapcsolatban még nem született publikáció. Jelen kutatás célja összefüggések keresése a feniltiokarbamid taster státusz és a testösszetétel, valamint a különböző keserű ízű élelmiszerek fogyasztási gyakorisága között. A vizsgálat során elvégeztük a résztvevők taster státusz felmérését (n = 170), bioelektromos impedancia alapú testösszetétel-meghatározását (n = 96). A résztvevők ezen túlmenően kitöltöttek egy keserű élelmiszerekre vonatkozó fogyasztási gyakorisági kérdőívet (n = 170). Az adatelemzéshez leíró statisztikai módszereket, kereszttábla-elemzést, többszörös korrespondencia-analízist (Multiple Correspondence Analysis), valamint Mann-Whitney próbát használtunk, 5%-os szignifikanciaszinten. A taster és non-taster kategóriák arányai megegyeznek a nemzetközi szakirodalom-ban közölt adatokkal (rendre 70%/30%). A taster státusz és a többi vizsgált paraméter között nem adódott szignifikáns összefüggés, azonban a többszörös korrespondencia analízis alapján a nemzetközi szakirodalommal egybevágó tendenciák figyelhetők meg. A nemek és a testösszetétel, valamint az élelmiszerpreferenciák egyes változói között szignifikáns összefüggés mutatható ki. A szakirodalmi adatok, és saját eredményeink alapján nem zárható ki, hogy összefüggés áll fenn a genotípus és a testösszetétel, valamint az élelmiszerválasztás között. További, nagymintás, reprezentatív kutatások eredményei szükségesek a feltételezések igazolásához.