Introduction: We investigated the associations of cell death-related release of cytokeratin-18 (CK-18) and its caspase-cleaved form (CCCK-18) with outcomes, clinical parameters, and neuron-specific enolase (NSE) among cardiac arrest (CA) victims.Methods: We determined CK-18, CCCK-18, and NSE plasma concentrations within 6, at 24, and 72 post-CA hours of 54 successfully resuscitated patients. Baseline characteristics, laboratory, vital parameters, prognostic scores were recorded. The follow-up was 30 days.Results: Neither the absolute values of CK-18, CCCK-18, CCCK-18/CK-18 ratio, or NSE, nor their kinetics showed significant difference according to survival and neurological outcome. CK-18 decreased in good renal function in contrast to renal failure. Lactate levels were increased in non-survivors and poor neurological outcomes. In receiver operator characteristic (ROC) analyses lactate was comparable with prognostic scores in predicting 30-day mortality and neurological outcome. The ROC curve of initial lactate indicated a cut-off as 4.90 mmol/L to predict 30-day mortality (specificity=80%; sensitivity=74%) and 6.00 mmol/L (specificity=80%; sensitivity=84%) for poor neurological outcome.Conclusion: This study was the first to investigate the post-resuscitation prognostic value of CK-18 and CCCK-18 with NSE. Although we could not prove their prognostic value, we confirmed the role of initial lactate in predicting mortality and neurological outcome in unselected resuscitated patients.

Absztrakt: Bevezetés: Citokeratin-18 (CK-18) az újraélesztés kapcsán kialakuló ischaemiás-reperfúziós károsodás kiváltotta teljes sejthalál során kerül a véráramba. Kaszpázok által hasított formája specifikus az apoptózis folyamatára. A markerek számos kórképben prognosztikus értékűnek bizonyultak. Tanulmányunkban elsőként vizsgáltuk prognosztikus értéküket reanimált betegpopulációban. Módszer: 40, sikeresen újraélesztett betegnél határoztuk meg a sejthalálmarkerek szintjét 6 órán belül, 24 és 72 óra múlva. Ezeket összevetettük a 30 napos túléléssel, a neurológiai kimenetellel, a szervfunkciós károsodást jellemző laboratóriumi, fizikális és terápiás jellemzőkkel, valamint a reanimáció körülményeivel. Eredmények: A reanimált betegek CK-18-plazmakoncentrációja a szakirodalomban leírt egészséges, posztoperatív és szeptikus populáció értékeinek a többszöröse volt (3842 vs. 242; 559; 1644 ng/l); a hasított és intakt CK-18 aránya alacsonyabb volt (0,14 vs. 0,58; 0,22; 0,24), ami jelentős sejtkárosodásra és a nekrózis dominanciájára utal. A markerek szintje azonban nem mutatott összefüggést a túléléssel, a neurológiai statusszal és a reanimáció körülményeivel sem. Veseelégtelenség esetén a CK-18 szintjének csökkenése elmaradt. Szignifikáns negatív korrelációt figyeltünk meg a 6 órás hemoglobin- és CK-18-szint között (r = –0,400, p<0,01), a 30 napos túlélésnek mégis az alacsonyabb hemoglobinértékek kedveztek. Következtetés: Várakozásunkkal ellentétben a vizsgált markerek nem bírtak prognosztikus értékkel újraélesztett betegpopulációban. A kimenetelt valószínűleg nem a teljes sejtkárosodás, hanem egy kisebb, a fenti markerekkel szenzitíven nem vizsgálható kritikus szerepű sejtpopuláció károsodása, valamint a beteg tartalékkapacitásai befolyásolják. Orv Hetil. 2020; 161(1): 26–32.

No abstract

No abstract

No abstract