No abstract

Az infokommunikációs rendszerek biztonságát fenyegető veszélyek egy egészen új generációját jelentik azok a kibertámadások, amelyeknél a támadók a mesterséges intelligencia erejét is felhasználják. Az alábbiakban néhány konkrét támadási modell bemutatását tűztük ki célul, hogy érzékeltessük a veszély nagyságát, és javaslatokkal szolgáljunk a veszély elhárításának megszervezéséhez.

A számítógépek, az okoseszközök és az internet fejlődése létrehozta az úgynevezett kiberteret, amit számos előnye mellett a bűnözői, katonai vagy politikai erők is igénybe vehetnek az emberek vagy az emberiség ellen. A modern technológiák csúcsa, a mesterséges intelligencia is számos veszélyt rejt, épp a benne rejlő lehetőségek miatt. Fő célunk e két újszerű veszélyforrás keresztmetszetének bemutatása. Ez által egyben választ kaphatunk olyan kérdésekre is, hogy hogyan kell hozzáállnunk ehhez a veszélyforráshoz nekünk, mint polgárnak, mint vezetőnek, vagy mint informatikai üzemeltetőnek.

A mesterséges intelligencia terjedésével egyre nagyobb az igény olyan gépekre, amelyek a mostaniaknál „emberibben” képesek működni. Ehhez elengedhetetlen az érzelmek gépi érzékelése és utánzása. Az alábbiakban először bemutatjuk, hogy egy gép mennyiben képes kezelni az érzelmeket, valamint a terület fejlődését és többféle felhasználási lehetőséget a különféle fegyveres erők számára. A szélesebb áttekintést végül a gépi autonómiára szűkítjük, ahol bizonyítani igyekszünk hipotéziseinket, miszerint a mesterséges érzelmek alkalmazása lehetővé tenné a gépek erkölcsi érzékének kialakítását, valamint növelné az autonóm rendszerek hatékonyságát.