A tanulmány a 18. századi Szabolcs, Szatmár és Bereg megyei boszorkányságot vizsgálja. A boszorkányperek társadalmi ellentéteket tárnak fel nemcsak országos, hanem helyi szinten is, ennél fogva kiváló forrásbázisát képezik a konfliktuskutatásnak.   A boszorkányüldözés során a perbefogottak mintegy 90%-a nő volt. A boszorkányperek kutatása során ezért a nő mint társadalmi kategória jelenik meg és az interdiszciplináris kutatások a nő helyzetét a maga komplexitásában mutatják be. Kiemelt figyelmet fordítva a férfi-nő kapcsolat különböző megjelenési formáira.   A magyarországi boszorkányperek kutatása során már megtörtént a legfontosabb források feltárása és azok publikálása. Azonban az egyes területek, kisebb-nagyobb földrajzi régiók, sajátosságait bemutató művek csak nagyon kis számban állnak rendelkezésre. Különösen az általam választott megyék területén. Jelen munka elsődleges célja a nevezett három vármegye boszorkánypereinek kvantitatív, kvalitatív és tartalomelemző módszerrel történő, különböző szempontok szerinti (vád, vádlottak nemi összetétele és aránya, büntetési tételek típusa) feldolgozás elemzése, a tipikusságok és a sajátosságok kiemelése.   Az összefüggések megállapítását, a magyarázatok elkészítését és értékelését követően, a kapott eredményeknek köszönhetően pontosabb képet kaphatunk majd a boszorkányságról, mint magyarországi jelenségről. Továbbá a vizsgált terület, tehát Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegyék boszorkánypereinek sajátosságaira is rálátást kaphatunk.   Fotó: Ulrich Molitor: De Lamiis et Pythonicis Mulieribus. Reutlingen, Johann Otmar, 1489. 9. fejezet C1 r.