A daganatos betegek kezelésében elért áttörő eredmények okozta javuló életkilátás és hosszabb túlélés miatt egyre nagyobb jelentőségű az új típusú gyógyszeres onkoterápiák kapcsán kialakuló rövid és hosszú távú szövődmények, mellékhatások pontosabb megismerése. A daganatos betegek kezelése során a kemoterápiát követően kialakuló két leggyakoribb életveszélyes szövődmény az akut veseelégtelenség (AVE) és a tumorlízis-szindróma (TLS), amely miatt minden esetben nefrológus bevonása szükséges. Az onkológiai terápiás paletta szélesedésével egyre szerteágazóbb nephrotoxicus mellékhatásprofillal kell számolnunk. Jelenleg még mindig a konvencionális kemoterápiák a leggyakrabban alkalmazott tumorellenes terápiák, ezért ezen gyógyszerek használatával kapcsolatos veseszövődmények megismerése és megelőzési lehetőségeinek ismerete kiemelkedő jelentőségű, azonban az új típusú immunterápiák és a molekulárisan célzott terápiák eddig ismeretlen mechanizmusú mellékhatásaival és nephrotoxicus hatásával is számolnunk kell a mindennapi klinikai gyakorlatban. Ezáltal a multidiszciplináris megközelítést igénylő onkológiai gondozás során a nefrológusok is egyre nagyobb szerepet kapnak, így egy új szubspecialitás, a klinikai onkonefrológia megjelenése figyelhető meg.

A renalis osteodystrophia (ROD) kezelése az új osteoporosisajánlások ismeretében a jelenlegi terápiás megközelítés újragondolását igényli. A D-vitamin-hiány rendezése és a csonttörés okozta életminőség-romlás mérséklése a veseelégtelen populációban is fontos szakmai kihívás. A ROD klasszikus nefrológiai kezelésével elérhető eredmények javítása az újabb molekuláris patomechanizmusok megismerésétől, a jobb képalkotó módszerektől várható. A vascularis kalcifikációval kapcsolatban felismert összefüggések a cardiovascularis szövődmények megelőzésére irányuló törekvéseinket segíthetik, a fogágybetegségekkel mutatkozó kapcsolat a rendszeres ellenőrzés jelentőségét támasztja alá. A foszforkötők, D-vitamin-agonisták és kalcimimetikumok mellett a jövőben várható a reszorpciógátló denosumab, a csontfelépítő folyamatokat támogató PTH-analógok, valamint a romosozumab szélesebb körben történő klinikai alkalmazása.

No abstract

A cardiovascularis betegségek továbbra is magas morbiditási adatai a ”maradék” rizikótényezők feltárását indokolják. Az embrionális fejlődés folyamán a cardiovascularis szervek, a csont, az izomzat, a vese, a zsírszövet a mesodermából fejlődnek ki, a sejtvonalak között fennmaradó humorális és mechanikus kommunikáció részben magyarázatot ad a maradék cardiovascularis rizikó jelenségére, részben pedig új terápiás célpontok körvonalazódásához vezet. Az osteoporosis és az atherosclerosis patogenezisének közös faktorai közül az inflammatio emelhető ki, ami érthetővé teszi a biológiai terápiás kezelés előnyös hatásait. A Klotho-rendszer és az AGE-RAGE tengely az életkorral ös - szefüggő szisztémás változásokért felelős. A kardiokinek, miokinek, oszteokinek, adipokinek és hepatokinek az egyes szervek közötti komplex kölcsönhatások molekuláris mediátorai. Elsősorban a diabetológiában már használt GLP-1RA és SGLT2i gyógyszercsoportok kardiorenoprotektív hatásai a szisztémás kedvező effektus részjelenségét képezik. Hasonlóan a mineralokortikoid receptorok finerenonnal történő blokkolása generalizált antiinflammatorikus, antioxidáns és antifibrotikus hatású. A rendszeres testmozgást eddig is javasoltuk a cardiovascularis betegek számára, most azonban egyre több olyan mechanizmus válik ismertté, amely kiemeli a vázizomzat szerepét a szervezet egész anyagcseréjének szabályozásában. A diétával együtt alkalmazva egyszerű és hatásos módszert jelenthet a cardiovascularis betegségek progressziójának mérséklésében.