How do firms combine a broad range of contract enforcement mechanisms into coherent governance structures? How often are distinct structures used in an economy? We develop a new empirical approach, based on latent class analysis, to answer these questions. Economy-level data from Hungary are used to derive a data-driven typology of contractual governance between firms. The joint use of law, morality, self-enforcing contracts, reputation and community norms is examined. They are shown to be combined into bilateral, third-party or comprehensive governance structures. The crucial governance choice is whether to move beyond bilateralism and, if yes, whether to use a mixture of (formal and informal) third-party mechanisms as a substitute or a complement. Complementarity is much more common. We find no instances of ‘impersonal exchange’; the law never stands alone. By implication, economic development may be best understood as a process from a narrower towards a broader set of enforcement mechanisms.

No abstract

A folyóiratban közölt művek a Creative CommonsNevezd meg! -Ne add el! -Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használhatók. Kiss Gábor: A játék hendikepes rendszereA dolgozat Bernard Suits nyomán hendikepes rendszerként határozza meg a játékot. Olyan tevékenységként, ahol triviális feladatokat oldunk meg nem hatékony módokon, különös kötelmek szerint. Az utóbbi kötelmeket a játék operatív szabályai rögzítik, melyek más, konstitutív és implicit szabályokkal kiegészülve hozzák létre a játék komplex élményét. A cikk amellett érvel, hogy a fenti módon valamenynyi játék leírható, miközben egy a játékhoz és a létrejöttéhez közeli nézőpontot szorgalmaz.

A piaci csere mindig ígéretek cseréje, és a benne részt vevők számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy ígéreteiket hitelessé tegyék. A tanulmány a hitelesség közgaz-dasági elméletét áttekintve amellett érvel, hogy a hitelesség széles körű megteremtéséhez elsősorban megfelelő szankciókat nyújtó intézményekre van szükség. Egy -cégvezetők körében elvégzett -kérdőíves felmérés alapján vizsgálja a hitelesség jelenlétét a magyar vállalkozások közötti üzleti kapcsolatokban, továbbá a cégek hajlandóságát arra, hogy ismeretlenekkel lépjenek kapcsolatra. Feltárja továbbá, milyen szerződéskikényszerítő intézményekre hagyatkoznak a vállalkozások. Szemben a Magyarországot jellemző "bizalomhiány" tézisével, az adatok a hitelesség széles körű jelenlétét jelzik. Sok cég lép túl személyes és üzleti kapcsolathálóján, és teremti meg a hitelességet e körön túl. Dominálnak a személyes cserét támogató játékszabályok, de az intézményi rend határozott "nyugatias" vonásokat is mutat.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: K12, L14, O17."a' hitel tágosb értelemben. Tudniillik: hinni 's hihetni egymásnak." (Széchenyi [1830(Széchenyi [ /1930 Közkeletű vélekedés szerint a magyar gazdasági élet -és tágabban a társadalom -egyik legnagyobb problémája a "bizalomhiány" (Kornai és szerkesztőtársai [2005], Tóth [2009], Muraközy [2012]). de pontosan miért is gátolja a bizalmatlanság egy * a tanulmány alapját képező adatfelvétel a Hétfa Kutatóintézetben a vállalkozói tőke mint a fenntarthatóság tényezője című kutatás keretében készült az országgyűlés Hivatala Nemzeti fenntartható fejlődési Tanácsának Titkársága megbízásából, amelynek támogatását ezúton is köszönjük. mike Károly kutatómunkáját az mTa bolyai ösztöndíja, az oTKa kutatási ösztöndíja (Pd 113072) és a széchenyi 2020 program efoP-3.6.1-16-2016-00013. számú, intelligens szakosodást szolgáló intézményi fejlesztések a bce székesfehérvári campusán című európai uniós projektje támogatta. Köszönjük Balás Gábor, Csite András, Lengyel György, Major Klára, Szepesi Balázs és az anonim lektor értékes kritikai észrevételeit.Mike Károly egyetemi docens, bce Közgazdaságtudományi Kar Közgazdálkodás és Közpolitika Tanszék; Hétfa Kutatóintézet külső tudományos főmunkatárs (e-mail: karoly.mike@uni-corvinus.hu). Kiss Gábor közgazdász, a kutatás idején a Hétfa Kutatóintézet elemzője. a kézirat első változata 2017. július 7-én érkezett szerkesztőségünkbe.

Sacrosanctum Concilium, the Constitution on the Sacred Liturgy, one of the constitutions of the Second Vatican Council, is the Magna Carta of the post-conciliar liturgical reform. However, the renewal of worship in the Catholic Church is by no means a mere one-step, linear process, but a complex sequence of procedures in which many authors have participated and are participating. It is therefore inevitable that the various hierarchical levels will engage in a continuous dialogue. The Consilium ad exsequendam constitutionem de sacra liturgia, which is responsible for coordinating liturgical reform in Rome, has on several occasions requested specific reports on episcopal conferences and the impact of liturgical amendments made by liturgical committees. The present study examines the Hungarian responses to the 1967 pastoral literature report.