A tanulmány a Maleczki (1995)-ben a főnévi kifejezések interpretációjának le­írásánál használt félhálós strukturált modellt terjeszti ki a személyes névmások interpretációjának leírására. Megállapítja, hogy a különböző személyes névmá­sok által referált atomi és plurális entitások a teljes interpretációs félháló hierar­chikusan elhelyezkedő részfélhálóit alkotják, illetve hogy a tegező és a magázó formák, illetve az az/azok mutató névmások nem illeszthetők be szervesen ebbe a struktúrába. A tanulmány második részében az interpretációs félhálók homo­morf egyszerűsített változatával a magyar alanyi egyeztetési jelenségeket ma­gyarázza, kitérve a vegyes szám- és személyjegyű koordinációk egyeztetési tulajdonságaira, illetve a visszaható névmások és azok antecedensei közötti egyeztetési jelenségeket írja le. A vegyes koordináció során kialakuló alanyi egyeztetési jegy, illetve a visszaható névmási alak meghatározásához ezekben az egyeztetési félhálókban a legkisebb felső korlát félhálóműveletet alkalmazza.