The sector-specific psychosocial risk profiles covering 18 work environmental factors can be used as a reference in organizational surveys and international comparisons. The CPRS proved to be a powerful predictor of self-reported negative health outcomes.

Elméleti háttér: A munkahelyi stressz negatív egészségi hatásait számos nemzetközi és hazai tanulmány igazolja. Hazánkban a Munkavédelmi Törvény 2008-tól előírja, hogy a munkáltató kötelessége a pszichoszociális kockázat felmérése, eddig azonban nem volt célzot-tan alkalmas, validált magyar nyelvű kérdőív a törvényi előírás betartására. A COPSOQ II kérdőív 28 skála és 7 dimenzió mentén vizsgálja a munkahelyi pszichoszociális kockázati tényezőket, valamint az egészségi állapot egyes mutatóit (pl. kiégés, stressz, alvászavar). Célkitűzés: A nemzetközi kutatási és kockázatértékelési gyakorlatban széles körben elismert COPSOQ II (Copenhagen Psychosocial Questionnaire II) kérdőív magyar adaptációja és validálása. Módszerek: A mintát 527 fő képezte (25,9% férfi; 74,1% nő; átlagéletkor 35,6 ± 9,9 év), akik a fordítást és lingvisztikai tesztelést követően kitöltötték az online kérdőívet. A belső konzisztencia vizsgálathoz Cronbach-alfa-mutatókat elemeztünk, majd feltáró faktorelemzést végeztünk. A kérdőív időbeli megbízhatóságát a teszt-reteszt mutatók vizsgála-tával ellenőriztük. A konvergens érvényesség vizsgálatához az Erőfeszítés-Jutalom Egyensúlytalanság Kérdőívet, a Munkahelyi Környezeti Kérdőívet, az Észlelt Stressz Kérdőívet és a WHO Jól-lét Skálát használtuk. A COPSOQ II kockázati skáláinak összefüggéseit a COPSOQ II egészségi állapotot és jóllétet mérő skáláival Spearman-féle korrelációs mód-szerrel vizsgáltuk. Eredmények: A kérdőív belső konzisztenciája jó (Cronbach-alfa 0,68 és 0,90 között), a teszt-reteszt megbízhatósága megfelelő (ICC: 0,72-0,90). A COPSOQ II egyes skálái közepesen erős vagy erős korrelációt mutattak a referencia-kérdőívek megfelelő skáláival (r = 0,48-0,75). A feltáró faktorelemzés eredményei alapján az adaptált kérdőív itemei négy faktor mentén rendeződtek: Munkahelyi követelmények, Szervezet és munkakör, Együttműködés és vezetés, Bizalmi légkör, melyek magyarázott kumulatív variancia értéke 65% volt. Minden COPSOQ II skála szignifikáns, többségében közepesen erős össze-függést mutatott a következmény-változókkal. A COPSOQ II kérdőív pszichoszociális kockázatot vizsgáló skálái rendre szignifikáns (p < 0,001), többségében közepesen erős vagy gyenge összefüggésben állnak a COPSOQ II egészségi állapotot és jóllétet mérő ská-* Levelező szerző: Nistor Katalin, Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.

Bevezetés: Nemzetközi és hazai kutatások egyaránt igazolják, hogy a pszichoszociális stressz mentális megbetegedések kockázati tényezője. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja az Országos Munkahelyi Stresszfelmérés előzetes eredményei-nek feldolgozása a depressziós tünetegyüttes és a stresszterhelés kapcsolatának vonatkozásában. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálat magyar munkavállalók körében (n = 1058, 27,5% férfi , 72,5% nő, átlagéletkor 37,2 év, SD = 11). A pszichoszociális tényezőket a COPSOQ II (Koppenhágai Kérdőív a Munkahelyi Pszichoszociális Ténye-zőkről II), míg a depressziós tünetegyüttest a rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel mértük fel. A pszichoszociális tényezők és a depresszió kapcsolatát korrelációval, illetve bináris logisztikus regresszió analízissel vizsgáltuk. Eredmé-nyek: A minta negyede közepesen súlyos vagy súlyos depressziós tünetekről számolt be. Az eredmények igazolják a depressziós tünetegyüttes (BDI≥19) összefüggését a munka-család konfl iktussal (OR = 2,21, CI: 1,82-2,68), a fejlődési lehetőségekkel (OR = 0,76, CI: 0,59-0,97), a munka értelmességével (OR = 0,69, CI: 0,59-0,89) és a munkahely iránti elkötelezettséggel (OR = 0,60, CI: 0,47-0,78). Következtetések: A munkavállalók mentális egészségé-nek védelme szempontjából az eredmények felvetik olyan szervezeti szintű intézkedések szükségességét, amelyek lehetővé teszik a pszichoszociális stressz csökkentését. Orv. Hetil., 2015, 156(11), 439-448.Kulcsszavak: COPSOQ II, depressziós tünetegyüttes, pszichoszociális stressz, munkahelyi stressz, pszichoszociális kockázati tényezők The relationship of work-related psychosocial risk factors with depressive symptoms among Hungarian workers Preliminary results of the Hungarian Work Stress SurveyIntroduction: Research has shown that psychosocial stress acts as a risk factor for mental disorders. Aim: The present study aims at processing the preliminary results of the Hungarian Survey of Work Stress, concerning the relationship between depressive symptoms and work stress. Methods: Cross-sectional survey among Hungarian workers was carried out (n = 1058, 27.5% man, 72.5% woman, age 37.2 years, SD = 11 years). Psychosocial factors were measured using the COPSOQ II questionnaire, while BDI-9 was used for the assessment of depressive symptoms. Statistical analysis was carried out applying Spearman's correlation and logistic regression. Results: A quarter of the workers reported moderate or severe symptoms of depression (BDI≥19). The study confi rmed the association between depressive symptoms and work-family confl ict (OR = 2.21, CI: 1.82-2.68), possibilities for development (OR = 0.76,

Bevezetés: A depresszió és a kiégés gyakran lép fel együtt egészségügyi szakdolgozók körében. Bár tüneteik hasonlóak, kezelésük eltérő, így mihamarabbi felismerésük rendkívül fontos. Célkitűzés: A kiégés és a depresszió demográfi ai és munkahelyi rizikó-, valamint védőtényezőinek feltárása és diagnosztizálásuk elősegítése. Módszer: A depressziót a rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel, a kiégést a Maslach Kiégés Leltárral mértük 1713 egészségügyi szakdolgozó körében keresztmetszeti adatfelvétellel. A kockázati és védőtényezőket t-próbával és varianciaanalízissel tártuk fel. Eredmények: A depresszió és a legalább közepes szintű kiégés prevalenciája egyenként 35,1% és 34-74% volt. A partner/gyermek megléte, a hosszabb, valamint a járóbeteg-ellátásban való munkaviszony a kiégés védőtényezőjének bizonyult. A partner hiánya és a férfi nem egyenként a depresszió és a deperszonalizáció kockázati tényezőjeként jelent meg. Következtetések: A depresszió és a kiégés magas prevalenciája egészségügyi szakdolgozók körében jelentős közegészségügyi probléma. A két tünetegyüttes kutatásunkban feltárt kockázati és védőtényezőinek ismerete megkönnyítheti időben történő diagnosztizálásukat és hatékony kezelésüket. Orv. Hetil., 2015, 156(32), 1288-1297.Kulcsszavak: kiégés, depresszió, egészségügyi szakdolgozók, rizikótényezők, védőtényezők Facilitating the diagnosis of depression and burnout by identifying demographic and work-related risk and protective factors among nursesIntroduction: Depression and burnout are frequent comorbidities among nurses. Despite similar symptoms, their management differ. Therefore, their timely diagnosis is essential. Aim: To identify demographic and work-related risk and protective factors of burnout and depression, and facilitate their diagnosis. Method: A cross-sectional study among 1,713 nurses was carried out. Depression and burnout were assessed by the shortened Beck Depression Questionnaire and Maclach Burnout Inventory, respectively. Risk and protective factors were explored using t-tests and analysis of variance. Results: The prevalence of depression and moderate-to-high burnout was 35.1% and 34-74%, respectively. Having a partner/child and longer employment in the outpatient setting protected from burnout. Lack of a partner and male sex emerged as risk factors of depression and depersonalisation, respectively. Conclusions: High prevalence of depression and burnout among nurses poses a signifi cant public health issue. Familiarity with the disease-specifi c risk and protective factors identifi ed in this research may facilitate timely diagnosis and effective disease management.

Bevezetés: Az orvostanhallgatók körében gyakori kiégés hatékony kezeléséhez és megelőzéséhez a kiégés és a stresszkezelő megküzdési stratégiák közötti kapcsolat ismerete elengedhetetlen, amelyről azonban kevés hazai adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: A kiégés prevalenciájának és a megküzdési stratégiákkal való összefüggéseinek feltárása orvostanhallgatóknál. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálat (N = 292), amelyben a kiégést a Maslach Kiégés-teszt Hallgatói Változatával, a megküzdési stratégiákat a Folkman-Lazarus-féle Konfl iktusmegoldó Kérdőívvel és az egészségtudatos magatartásra vonatkozó kérdésekkel vizsgáltuk. A kiégés megküzdési stratégiákkal való kapcsolatát lineáris regresszióval tártuk fel. Eredmények: A magas szintű kiégés prevalenciája 25-56% volt. Míg a problémaközpontú megküzdési stratégiák és a segítségkérés egyenként a kimerülés és a cinizmus védőfaktorai, addig a hatékonyságcsökkenés kocká-zati tényezői voltak. Az érzelemközpontú megküzdési stratégiák a kimerülés és a cinizmus rizikó-, míg a hatékony-ságcsökkenés védő tényezői voltak. Az egészségtudatos magatartás a kimerülés védő-és a hatékonyságcsökkenés kockázati faktora volt. Következtetések: A kiégés hatékony kezelése a legjellemzőbb kiégési dimenziót célzó megküz-dési stratégiák alkalmazásával érhető el. Orv. Hetil., 2014, 155(32), 1273-1280.Kulcsszavak: kiégés, orvostanhallgatók, megküzdési stratégiák, dohányzás, fi zikai aktivitás Negative and positive predictive relationships between coping strategies and the three burnout dimensions among Hungarian medical studentsIntroduction: Effective management and prevention of widespread burnout among medical students in Hungary require thorough understanding of its relations to coping strategies, which lacks suffi cient data. Aim: To explore the prevalence of burnout and its relations to coping strategies among medical students. Method: Cross-sectional study with 292 participants. Burnout was assessed by the Maslach Burnout Inventory-Student Survey. Coping strategies were evaluated by the Folkman-Lazarus Ways of Coping Questionnaire and questions about health-maintenance behaviours. Associations between burnout and coping strategies were explored with linear regression analyses. Results: The prevalence of high-level burnout was 25-56%. Both problem-focused coping and support-seeking were protective factors of exhaustion and cynicism, however, they predicted reduced personal accomplishment. Emotionfocused coping predicted exhaustion and cynicism and correlated negatively with reduced personal accomplishment. Health-maintenance behaviours were protective factors for exhaustion and predicted reduced personal accomplishment. Conclusions: Deployment of coping strategies that target the most prevalent burnout dimension may improve effective management of burnout.