After the withdrawal of the United Kingdom, the European Union is more aware than ever that it necessitates an imminent reform. The present paper fits into the pending reconceptualisation of the European Union's legal and institutional system. Halfway between a confederation and a federation, European legislature may have direct effects on its citizens, therefore, transparency is a central element of legitimate governance in the EU. However, while the European Union has long been struggling to respect transparency through its ambitious policy of multilingualism, the ever-growing number of official/national languages puts EU institutions under enormous pressure. Since it is impossible to respect integral multilingualism under all circumstances, European institutions started to adopt ad hoc strategies implicitly. Fearing the explosion of the EU's linguistic 'powder keg' the language regime of the European Union has developed a series of contradictory aspects. Along with the critical review of the European Union's language policy, this paper raises the possibility to adopt Euro-English, an ascending, independent variety of English peculiar to Brussels bureaucracy for institutional communication. It aims to provide impetus for a comprehensive reflection on a European language policy that is capable of reconciling transparency and efficiency.

No abstract

Olaszország az Európai Unió és a multilaterális kisebbségvédelmi egyezmények részes államaként köteles a nemzeti jogrendjében a nyelvi kisebbségek védelmét is biztosítani. A jelen tanulmány az olasz nyelvi kisebbségek helyzetével foglalkozik, lajstromba veszi mind az országban élő kisebbségi csoportokat, mind az azok jogi védelmét biztosító nemzeti és nemzetközi jogi aktusokat. Olaszország két szempontból is érdekes tesztalanya a kisebbségvédelmi törekvések vizsgálatának. Egyrészt az országot történelmi okokból egyedülálló nyelvi sokszínűség jellemzi, az olasz dialektusok és az újlatin nyelvek közötti határvonal meghúzása állandó vita tárgya a romanisztikában. Másrészt az ország ad otthont az autonómiatörekvések és a kisebbségvédelem nemzetközi példájaként számon tartott dél-tiroli kisebbségnek, ami az országot az utóbbi szempontjából a progresszív és fejlett állami jogalkotók közé sorolja, ugyanakkor ennek némileg ellentmond az a tény, hogy Olaszország továbbra sem ratifikálta az Európa Tanács égisze alatt 1992-ben elfogadott Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, a kisebbségi nyelvek nemzetközi védelmének legfontosabb keretszabályát. A tanulmány a vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogforrások alapján megvizsgálja azt is, hogyan fejlődött a nyelvi kisebbségvédelmi politika az egységes olasz állam 1861-es megszületése óta, és milyen esetleges jövőbeli feladatok várnak a jogalkotókra.