Two different types of motion were analysed based on video footage using the free software tool named Tracker. One of them involved dropping the football vertically without any spin, the other type was the projectile motion resulted from a goalie punt. The analysis consisted of fitting the time dependence of the coordinates using a sixth order polynomial, then using these functions and other parameters to obtain the drag coefficient as a function of speed and Reynolds number. Similarly to previous works, the drag coefficient showed large differences for the different speeds. The irregularities and asymmetry of the ball also caused the results to be different for the different trials depending on the orientation of the ball, as well as the slight horizontal spin of the ball during its projectile motion. This method can prove to be a useful tool for further studies in a more controlled environment with higher quality new balls.

A common example for Einstein's special relativity [1] is the different aging of the twins, one of whom embarks on an interstellar journey. This problem was originally discussed with a spaceship moving at a constant speed there and back, and there was no mention of the accelerating interval. Without that, this situation appears to be paradoxical, since one can argue that the traveling twin also sees the other one moving, therefore the situation is symmetric. No such symmetry is apparent, however, if the interval of acceleration is considered, no matter how short that is [2,3]. We wanted to analyse this situation for a realistic scenario, where the spaceship would have a continuous acceleration and deceleration of 1 g during the entire round trip. We present detailed calculations and an analysis of the aging difference for journeys to various distances and for various times.

A gravitációs hullámok kutatásában kiemelt szerepe van a kompakt objektumok által alkotott kettős rendszereknek, mivel az általuk kibocsátott, és a földfelszíni detektorokban érzékelhető jelalakjuk széles paramétertartományban nagy pontossággal leírható. Munkánk során a mozgás leírásában igyekeztünk minden releváns effektust figyelembe venni, kiemelten kezelve a pálya excentricitását és a testek forgásának hatásait. A korábbi kutatásainkban a mozgást leíró szögmennyiségeket a lehető legegyszerűbben fejtettük sorba az alkalmazott poszt-newtoni közelítésben, ez azonban divergens járulékokhoz vezetett. Ennek megoldására egy összetettebb (amplitúdó és frekvencia) sorfejtést alkalmazunk, viszont ehhez ki kell fejeznünk a releváns vektor-mennyiségeket a választott szögmennyiségekkel, és származtatni kell a mozgásegyenleteket. Célkitűzés továbbá a korábbi, alapanyagként használt publikációk hibáinak feltárása, javítása.