Tanulmányunk a magyar feldolgozóipar kiválasztott részét, a hazai tulajdonú középvállalkozások csoportját vizsgálja. A feldolgozóipar erős dualitása, a válság óta tovább növekvő külföldi működőtőke (KMT)-függősége indokolttá teszi a növekedési alternatívák feltárását. Tanulmányunkban a német középvállalati szektor (Mittelstand) nemzetközi szakirodalomban bevett, részben általánosítható koncepciója alapján tekintjük át a magyar középvállalkozások vállalatdemográfiai jellemzőit, növekedését, környezeti beágyazottságát és fejlődési kihívásait. Kutatásunkat országos adatbázisra támaszkodó kvantitatív felmérésre, valamint elsősorban vállalati interjúkon alapuló kvalitatív vizsgálatokra alapoztuk. Megállapításaink szerint a középvállalati szektort hosszas zsugorodás és a válság okozta sokk után a konszolidáció és lassú növekedés jellemzi, s egyes fejlődési jegyei alapján felállítható a párhuzam hosszabb múltú német megfelelőjével. Bár a középvállalatok nem képesek a külföldi tőke helyettesítésére, a jövőben növekvő szerepet játszhatnak a minőségi termelési tényezőkön alapuló növekedés megalapozásában. A jelenleg működő középvállalkozások mellett beazonosítható a kisvállalkozások közötti „potenciális középvállalkozások” köre is, amelyek megfelelő körülmények között maguk is középvállalatokká növekedhetnek. A hazai tőkeakkumulációt elősegítő, erősödő stratégiai orientációval rendelkező, kedvező lokális és regionális beágyazódást mutató, népességarányos elhelyezkedésű (a KMT-alapú iparnál kevésbé koncentrált) középvállalkozói réteg megerősítése a hazai gazdaságpolitika érdeke is.