One possible method of representation and conservation of values determined as Hungarikum is the cultural representation. The representation of cultural values can be realized on several levels and ways. The ’szikvíz’ or soda water - the ordinary name - as a traditional Hungarian craftsman product is qualified as Hungarikum on the basis of Act XXX. of 2012. (henceforward: Act of Hungarikum) and as a registered product of Euroterritoirs Programme (Countries of Europe Programme) is under community protection. Beyond that it can also be categorized as a food industrial heritage. The goal of my research is the national representation of the soda water as a highlighted food industrial product, which I intend to discuss at a wider interpretational horizon, within the perspective of value declaration. The venue of the research is the 77th edition of the National Agriculture and Food Exhibition (henceforward: OMÉK), which is one of the biggest and oldest agrarian and food industrial event in Hungary with great traditions, where the Hungarikum Pavilion got place in 2015 and amongst the represented products soda water was shown. After the modification of Hungarikum Act in 2015, this was the only occasion when food procucts, which are under national protection, were presented together. With the joint application of qualitative and quantitative filters I search for the answer for the question in my article: by what kind of techniques and strategies could the national representation of soda water, which advertised the profile of 77th OMÉK, be executed and what is the importance of this?

For the challenges of postcolonial existence in Morocco, being addressed as social organizing factor in the culture, answers are being searched at local, national and global levels. The Museum Mohammed VI for the Water Civilization in Marrakech plays a key role in the conservation and presentation of water supply as natural resource based on material culture. This museum presents the historical and cultural role of water, the diversity of social and spiritual contents associated with it, distinctly the traditional paradigms of representation. The cultural center tries to get involved in the international museum circulation, open to new possibilities of architectural solutions, visual tools and arranging of exhibitions. According to the curator’s choice, the main task is to preserve the memories of the past and by reinterpreting those with exhibiting activities reflecting the heritage. The staging of water conservation is realised by using interactive techniques and provides a reflexive experience for visitors. Who is receptive to historical, cultural anthropological approaches may feel addressed, in the meantime the visitor who is interested in technical sciences, geography, geopolitics and applied chemistry finds his account in the exhibition. The innovative museum is an integral part of Al Hamra’s tourism and cultural industry, even as the Tiskiwin Museum, which reflects the museum anthropological perspective, located in the medina. The two memory institutions also illustrate the diversity of the city’s cultural image.

A német nyelv ugyancsak elkülöníti egymástól a sziksó értelmű 'nátrium' (das Natron) és a 'szódavíz' (das Sodawasser) szavakat, mely utóbbi keletkezését a Magyar értelmező kéziszótár 48 a ném. Soda (szóda) és a Wasser (víz) főnevek összekapcsolásával magyaráz.Ballagi Mór és György Aladár az 1887-ben kiadott kétnyelvű Kereskedelmi szótárban 49 szerepeltetik e fogalmat. A német-magyar részben a 'szódavíz', 'sziksóvíz' jelentést rendelik hozzá, ugyanakkor a magyar-német szóanyagban kizárólag az utóbbi alakot jelölik meg keresőszóként. 50 A das Sodawasser nyelvi forma szerepel az 1890-es Uj teljes német és magyar szótárban 51 is. A két szótárszerkesztő egyúttal megkülönbözteti a 'szifonpalaczk'-ot (die 47 Forrás:

No abstract

Jelen tanulmány célja 2020-ban az Örök Városban a Miasszonyunk Olajfák Rendje (O.S.B. Oliv) szerzeteseinek egykori monostorépületében, a Garum-ban megnyílt memóriaintézmény komplex gyűjteményezési gyakorlatának elemzése. A tárlat átfogó módon, gazdag tárgyi és írott forrásokra támaszkodva kíséri végig a látogatót az étkezési szokások történeti útján a 15. századtól napjainkig. A magángyűjtemény történetiségében mutat rá az étrend és a társadalmi helyzet között fennálló szoros összefüggésre, bizonyos ételek és italok többletjelentésének hátterére. A gasztronómiai javakat a kurátorok a hatalmi és a szociokulturális viszonyok által meghatározott, egyes társadalmi csoportok viselkedését, gondolkodásmódját, mentalitását speciálisan kifejező és reprezentáló tényezőként értelmezik. A gyűjtemény a hétköznapi és a presztízsfogyasztás tárgyain, szakácskönyveken, receptfüzeteken, könyvritkaságokon keresztül nyújt betekintést a táplálkozás történetébe. A kollekció részét képezik a háztartásokban, cukrászatokban, pékségekben az évszázadok során használt konyhai eszközök, keksz-, fagylalt- és tortaformák. A vizsgálat többek között arra a kérdésre keres választ, vajon Róma új gasztronómiai kiállítóhelye képes-e betölteni a Museo Nazionale delle Paste Alimentari bezárását követő kulturális vákuumot. Az elemzés tárgyát képezi továbbá, hogy a gyűjtemény túlmutatva a könyv- sajtó- és fogyasztástörténeti szerepén miképpen árnyalja az életmód, a mindennapi kultúra, a szokások és tradíciók világával kapcsolatos ismereteket, képzeteket. A Biblioteca e Museo della Cucina a gasztronómiai javak kulturális reprezentációjának egyik eklatáns példája. Az egyes élelmiszerek, így többek között a csokoládéfogyasztás alakulása adalékul szolgálhat a vallási kérdések, dogmatikai viták mögött meghúzódó elvek és felfogások jobb megértéséhez.