Absztrakt:
Bevezetés: A csípőarthroscopia mint minimálinvazív eljárás egyre
nagyobb szerepet tölt be a csípőízületi megbetegedések diagnosztikájában és
kezelésében. Vizsgálatunkban a csípőarthroscopiának az osztályunkon kialakult
gyakorlatát és az ezzel kapcsolatos kezdeti tapasztalatainkat mutatjuk be.
Célkitűzés: Célunk az volt, hogy osztályunk műtéti
protokolljába illesszük a csípőarthroscopia eljárását, mert az irodalom
áttekintése után, valamint külföldi tanulmányutak tapasztalatát átgondolva
reális és sikeres technikának tartjuk ezt a beavatkozást.
Módszer: Az osztályunkon 2017. 01. 01. és 2019. 04. 15.
között történt 29 csípőarthroscopia eredményeit vizsgáltuk a pre- és
posztoperatív, módosított Harris-csípőpontérték (modified Harris hip score –
mHHS) összehasonlításával. A műtéteket 30 fokos optikával, jellemzően standard
behatolási kapukból végeztük. A műtéti indikáció jellemzően a csípőütközési (hip
impingement) szindróma volt. Eredmények: Izolált ’cam’
(bütyköstengely) típusú deformitást 3, izolált ’pincer’ (csipesz) típusú
deformitást 9, kevert deformitást 13 esetben észleltünk. A 13 férfi és 16 nő
átlagéletkora 44,1 év volt. Legfiatalabb betegünk 22, a legidősebb pedig 60 éves
volt. A műtét után az mHHS szignifikáns javulását észleltük mind az F-, mind a
Student-féle t-próba szerint. Következtetés: A
csípőarthroscopia megfelelő alternatíva a csípő számos betegségének műtéti
kezelésében. A ’learning curve’ (tanulási görbe) hosszabb ugyan, mint más
ízületek tükrözése esetén, a beavatkozás megfelelő szakmai felépítésével azonban
a szövődmények kockázata csökkenthető, ezáltal a csípőarthroscopia megoldás
lehet a csípő számos megbetegedésének ellátásában. Orv Hetil. 2020; 161(9):
340–346.