A vita „maximuma”. Amikor a hatásosság fontosabb a racionalitásnál

Abstract

A jelen munka válasz Rosta Kosztasz A vita minimuma című vitaindítójára. 2 Rosta egy, a Magyar Filozófiai Szemle hasábjain zajló vita kapcsán a "hazai filozófiai közbeszéd hanyatlására" (111) hívja fel a figyelmet, rámutatva e hanyatlás néhány lehetséges okára -különösen a vitát sok vonatkozásban átható analitikus-kontinentális ellentétre -, valamint a filozófusközösség feladatait hangsúlyozva e feltételezett hanyatlás kapcsán. Rosta tematizálja a nevezett vitaa fent említett analitikus-kontinentális szembenállástól nem független -ideológiai töltetét, személyeskedő hangvételét és "redundanciáját", amely abból fakad, hogy a felek "csak azt tudják közölni a filozófiai irányzatok feszültségéről, amit eleve magukkal hoztak". ( 123) Miután az Elpis helyet ad a vitaindítóra reagáló hozzászólásoknak, lehetőség nyílik arra, hogy megvitassuk: mi a vita minimuma, átlépték-e ezt a felek a kérdéses vitában, és persze mihez kezdjünk azzal, ha ezt valaki átlépi. Ezen kérdések közül az első kettőre határozott választ kínálunk, beismerve: a harmadikra az általunk alkalmazott elméleti keret nem ad válaszokat.De miben is áll a vita, amiről szó van? Dombrovszki Áron recenziót tett közzé a Szemlében Lovász Ádám Az érzet deterritorializációja című könyvéről, melyet Lovász Ádám válasza, majd Dombrovszki viszontválasza követett. 3 Már a recenzió maga meglehetősen rendhagyó: mint Rosta megjegyzi, mintegy fele valójában nem is a recenzeált könyvről, hanem metafilozófiai fejtegetésekről szól. (112) Azonban a ténylegesen a könyvvel foglalkozó részben is elenyésző az ismertetés aránya, és a kritika is jobbára abban merül ki, hogy a könyv érthetetlen. Dombrovszki azzal vádolja Lovászt, hogy könyve álfilozófia, Lovász maga pedig egyenesen imposztor. Lovász válaszában megkérdőjelezi Dombrovszki jószándékát, kirekesztéssel és a szövege értelmezésével kapcsolatos kompetenciahiánnyal vádolva őt. A záró írásban Dombrovszki elismeri, hogy elkövetett