Finding FRiENDs: Creating a Community of Support for Early Career Academics

Abstract

Starting on an academic journey can be a stressful and isolating experience. Although some universities have formal mentoring structures to facilitate this transition for new faculty, these structures do not always provide the variety of supports that may be needed to navigate the complexities of transitioning to the world of academia. As we (the authors of this paper) began our academic journeys, we found ourselves searching for support that was not available within our institutions. By drawing on previous connections and building new connections to peers at other universities, we created an informal peer mentoring structure that has continued to support us through the early years of our careers in academia. In this paper we share our stories of the challenges we faced as early career academics, discuss the ways this informal peer mentoring community provided support for us at the beginnings of our academic journeys, and offer advice for other early career academics seeking non-traditional forms of support along the academic career path.

Benefits of participating in mastermind groups

“…Pegg et al [4] suggest that peer-mentoring networks can help to identify key aspects required to move the academic career forward and the people and resources best-suited to support an individual's professional needs; the data in the present paper support both of these. Furthermore, the importance of confidentiality was highlighted by both the positive and negative experiences of the participants in the present study.…”

“…However, more recent models of mentorship in academia suggest forming peer-mentoring networks composed of non-hierarchical partners [3]. The value of peer-mentoring networks for early career academics lies in extending beyond their own institution/department's walls, as emphasized in Pegg et al [4]. A network based on reciprocal partnerships with university colleagues who are not involved in the same institution/department can provide a positive and non-dependent context for mentorship.…”

Fiatal oktató-kutatók tapasztalatai egy magyar üzleti iskolában

“…Fontos kiemelni azt is, hogy a fiatal oktató-kutatóknak a különböző szerepeikhez kötődő feladataik teljesítése közben meg kell felelniük az egyetemi közegben jelenlévő "kiválóság doktrínájának" is (Vostal, 2015;Bristow et al, 2017), melynek egyszerre minden egyes szerepben nehéz eleget tenni. Ráadásul a fiatal oktató-kutatók pályájuk kezdetén azt érezhetik, hogy egyszerre túl sok mindent kell megtanulniuk és ehhez segítséget nem kérhetnek, hiszen a kiválóság kultúrájában az az elvárás tőlük, hogy "szakértők" legyenek, amely arra ösztönzi őket, hogy magányos harcosként járják végig az oktató-kutatóvá válás útját (Pegg et al, 2014).…”

“…Kulcsfontosságú, hogy a fiatal oktató-kutató ne magányos kutatóként próbáljon helytállni, ezért támogató közösségekre van szüksége, melyek létrejöttét támogathatja az egyetem azok szervezeti szintű kialakításával (Osman & Hornsby, 2016), az informális társmentoring közösségek létrehozásával (Pegg et al, 2014), valamint spontán és véletlenszerű informális találkozások lehetőségének generálásával a tudományterületen belül vagy kívül (Sutherland et al, 2014).…”

“…Az elvárások feszültségként való megtapasztalását az egyén szintjén további személyes tényezők is alakítják. A fiatal oktató-kutatónak fel kell ismernie, hogy nem egyedül kell végigjárnia az oktató-kutatóvá válás útját (Sorcinelli, 1992, in Pegg et al, 2014. A fiatal oktató-kutatóknak proaktívnak "kell" lenniük a tekintetben, hogy informális támogató csoportokat hozzanak létre, hiszen a társakkal történő együttműködés során láthatóvá válik számukra, hogy mások is hasonló nehézségekkel küzdenek, mint ők, amely komfortosabbá teszi a tőlük való segítségkérést.…”