Összefoglaló.
Bevezetés és célkitűzés: A peritonsillaris tályog a
leggyakoribb mély nyaki infekció. Olyan fül-orr-gégészeti kórkép, amely
megfelelő kezelés nélkül életveszélyes szövődményekkel járhat. Döntő jelentőségű
az empirikus antibiotikumválasztás, melyhez ismerni kell a leggyakoribb
kórokozókat és a várható rezisztenciát. Módszerek: A 2012 és
2017 között peritonsillaris tályog miatt kezelt esetek retrospektív
feldolgozását végeztük. Összesítettük a sebészi beavatkozás során vett minták
aerob és anaerob irányú tenyésztési eredményeit, valamint az empirikusan
választott antibiotikumokat. A rutinszerű mikrobiológiai tenyésztés alapján
meghatároztuk a leggyakoribb kórokozókat. Az adatokat nemzetközi felmérések
eredményeivel hasonlítottuk össze. Eredmények: A vizsgált 6 év
során 217 esetben kezeltünk peritonsillaris tályogos beteget. A tenyésztési
eredményeket csak 146 esetben tudtuk elemezni. Ebből 47 esetben került sor
Fusobacterium species (ebből 25 esetben
Fusobacterium necrophorum), 31 esetben
Actinomyces species és 29 esetben Streptococcus
pyogenes izolálására. Az esetek kétharmadában vegyes aerob/anaerob
baktériumflórát izolált a laboratórium. Következtetés: A
tályogok kezelésében önmagában a sebészi beavatkozás – az anaerob környezet
megszüntetésével – jelentős klinikai javulást eredményez. A jól választott
antibiotikum meggyorsíthatja a lefolyást, és csökkentheti az esetleges
szövődményeket. Nagy jelentősége van a megfelelő mikrobiológiai mintavételnek,
nem vagy nehezen gyógyuló esetekben ez teremtheti meg a célzott
antibiotikumterápiára történő váltás lehetőségét. Felmérésünk alapján a
peritonsillaris tályogok jelentős részét vegyes baktériumflóra okozza, így a
szájüregi anaerob baktériumokra is ható amoxicillin–klavulánsav vagy
antibiotikum kombinációjának (2. vagy 3. generációs cefalosporinok kombinálva
klindamicinnel vagy metronidazollal) alkalmazása javasolt mint empirikus
antibiotikumterápia. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1877–1883.
Summary.
Introduction and objective: Peritonsillar abscess is the most
common deep neck infection. Without adequate treatment, this otolaryngological
disease pattern can cause life-threatening complications. The empirical choice
of antibiotics is crucial which requires knowledge of the most common pathogens
and the potential resistance. Methods: A retrospective analysis
of cases treated for peritonsillar abscess was performed between 2012 and 2017.
We summarized the aerobic and anaerobic culture results of the surgical samples
and the empirically selected antibiotics. The most common pathogens were
determined via routine microbiological culture tests. We
compared our data with the results of international studies.
Results: During the 6-year study at our Clinic, 217
patients with peritonsillar abscess were treated. The microbiological tests were
available for analysis in only 146 cases. In 47 cases,
Fusobacterium species (including 25 cases with
Fusobacterium necrophorum), in 31 cases
Actinomyces species and in 29 cases Streptococcus
pyogenes were isolated. In 2/3 of the patients, polymicrobial
infection was detected. Conclusion: In the treatment of
peritonsillar abscesses, surgical intervention can result in clinical
improvement because of the elimination of the anaerobic milieu. A well-chosen
antibiotic can accelerate the healing process and reduce the complication rate.
Proper microbiological sampling is of great importance, and in cases of
non-recovery or poor recovery, this may create the opportunity to switch for
targeted antibiotic therapy. The results of this study show that polymicrobial
flora is very important for the development of the peritonsillar abscess, thus
the recommended antibiotic therapy is amoxicillin–clavulanic acid or 2nd/3rd
generation cefalosporin combined with metronidazol or clindamycin. Orv Hetil.
2020; 161(44): 1877–1883.