A bizalom szerepe egy felsőoktatási reform megvalósulásában: a fenntartói megállapodások esete

Abstract

A cikk a magyar felsőoktatásban 2008 és 2010 között működő hároméves fenntartói megállapodás bevezetését és működését vizsgálja. Az állami felsőoktatási intézmények 2017-ben három évre vonatkozó megállapodást kötöttek az Oktatási és Kulturális Minisztériummal, amelynek keretében stabil finanszírozásért cserébe indikátorok teljesítését vállalták. A tanulmány fő kérdése, hogy az intézmények vajon miért írtak alá olyan megállapodást, amely jelentős kockázatokkal járt rájuk nézve, és amelyek bekövetkezése valószínűsíthető volt. A kérdés megválaszolása a bizalommal foglalkozó szakirodalom segítségével történik, amelynek során a minisztérium megbízhatóságának, azaz hozzáértésének, jóakaratának és integritásának értékelésére kerül sor.

„A kutatók miért nem írhatnak alá határozatlan idejű szerződést?”

“…Legutóbbi jelentős változás a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó tizenöt kutatóközpont átszervezése volt. Előbb az Eötvös Lóránd Kutatóhálózatba, majd később a Magyar Kutatási Hálózatba történő beolvasztása, valamint egyes vezető egyetemek a kormány által ellenőrzött magánalapítványok irányítása alá helyezése (Kováts-Temesi 2018). Ezek az átszervezések jelentősen befolyásolták az akadémiai oktatók és kutatók életét, még kiszámíthatatlanabbá és bizonytalanabbá téve karrierútjukat és munkakörülményeiket (Tardos-Paksi-Fábri 2021).…”

“…Bár hazánkban a határozott idejű szerződéseket az ötödik év után elvileg tilos meghosszabbítani, a neoliberális vezetési mód megtalálta a módját, hogy felülírja ezt a munkavállalói védelmet; jogilag megkérdőjelezhető gyakorlat, hogy a munkáltatók hajlamosak az oktatókat és kutatókat más-más tanszékekre, más-más feladatkörökkel áthelyezni, hogy így jogosultak legyenek az egymást követő határozott idejű szerződésekre. Ezen gyakorlatoknak sokszor mezo-és makroszintű folyamatok állnak a hátterében: kutatásunkban visszaköszön, hogy a pozíciók instabilitását tovább mélyíti az akadémiai intézmények rendszeres átszervezése az elmúlt évtizedekben (Kováts-Temesi 2018).…”

A kulturális és gazdasági tőke jellegzetességei a Szegedre járó, magyar állampolgársággal is rendelkező szerbiai hallgatók körében

“…Azért is tartjuk relevánsnak a Szerbiából érkezők vizsgálatát, mert a Magyarországgal szomszédos országokból érkező hallgatók száma az elmúlt években csökkenő tendenciát mutatott (Berács et al 2017), azonban ez alól a jelenség alól kivételt jelentenek a Szerbiából érkezők: míg 2008-ban 1 320 fő, addig 2017-ben 1 636 fő tanult magyar felsőoktatási intézményekben (Szalai 2019). A jelenség hátterében az állhat, hogy Romániában és Ukrajnában nőttek a magyar nyelvű felső oktatási lehetőségek, amelyek azonban Szerbiából továbbra is hiányoznak (Kováts-Temesi 2018).…”