Egy 13 éves fiú lázzal, köhögéssel, szaglásvesztéssel és kb. 2 × 3 cm átmérőjű,
jobb oldali nyaki elváltozással jelentkezett hozzátartozójának kíséretében
kórházunk gyermekgyógyászati szakambulanciáján. A vizsgálat előtt 24 nappal a
dokumentált nasopharyngealis COVID–19-gyorstesztje pozitivitást mutatott. Mivel
az ultrahangvizsgálaton beolvadási jeleket nem tapasztaltak, orális
antibiotikumterápiát (klaritromicin, 2 × 500 mg) javasoltak 7 napig, szerológiai
vizsgálatokra vért vettek. A beteg 2 nap elteltével újból jelentkezett az
elváltozás progresszív növekedése miatt. Osztályunkon vékonytű-biopszia,
valamint nyaki és mellkasi CT-vizsgálatok történtek. A citológiai vizsgálat
C3-diagnózissal zárult anélkül, hogy egyértelműen kizárta volna az aspirált
sejtek rosszindulatú jellemzőit. A nyaki és mellkasi CT kb. 60 × 46 × 40 mm-es,
supraclavicularisan elhelyezkedő inhomogén nyaki daganatot írt le, az
intrathoracalis régió inváziója nélkül, tályogképződés lehetséges jeleivel,
azonos oldali vena jugularis kompresszióval. Idővel a Bartonella
henselae szerológiai vizsgálat pozitivitást mutatott. A nyaki
képlet műtéti eltávolítása mellett döntöttünk. Szövettani vizsgálattal
nekrotizáló és nem nekrotizáló granulomák voltak kimutathatók atípusos sejtek
jelenléte nélkül. Ezek és a szerológiai eredmény alapján a bartonellosis
diagnózisát állítottuk fel. Bár a SARS-CoV-2-fertőzés hatásáról a bartonellosis
klinikai lefolyására az irodalomban nem találtunk adatot, esetünk kapcsán
elképzelhetőnek tartjuk, hogy a COVID–19 által legyengített szervezetben a
bakteriális fertőzés az egyébként ártalmatlan betegség helyett a bartonellosis
súlyosabb klinikai képét okozta, melynek megoldását a gyógyszeres kezelésre
nehezen reagáló nyaki elváltozás teljes eltávolítása jelentette. Orv Hetil.
2024; 165(9): 351–355.