Bevezetés: A hasiaorta-aneurysma prevalenciája hazánkban nem
ismert pontosan, de tekintettel a cardiovascularis betegségek nyugati
országokéhoz hasonló (vagy annál némileg rosszabb) előfordulására, a 65 évnél
idősebb lakosság körében a hazai prevalencia is 1,3–3,3%-ra tehető, 4 : 1
férfidominanciával. A betegség aranystandardnak számító szűrővizsgálata a B-módú
„hasi” ultrahangvizsgálat. Hazánkban jelenleg ennek a kórképnek nincs
intézményesített szűrése, feltehetően többek között azért, mert a
járóbeteg-ellátás szűkös emberi erőforrásai az elviekben rendelkezésre álló
készségbázis és eszközpark ellenére nincs készen a közel 400 000 fős
rizikócsoport fogadására. Célkitűzés: Az alapellátást
fejlesztő, központi eszközbeszerzésnek hála jelenleg a hazai háziorvosi praxisok
egyhatodában (mintegy 1000 készülék), a közeljövőben remélhetőleg negyedében
(további 600 készülék), azaz a praxisközösségek harmadában elérhető (lesz) a
B-módra alkalmas, konvex fejjel rendelkező ultrahangkészülék. Prospektív
obszervációs módszerrel azt kívánjuk vizsgálni, hogy biztonságosan
beilleszthető-e a folyamatos felnőtt háziorvosi ellátásba a 65 év feletti
férfiak hasiaorta-aneurysma szűrése. Modellünk arra az elgondolásra épül, hogy a
háziorvosi rendeléseken random/előjegyzéssel megjelenő, 65 év feletti populáció
jelentős átfedést mutat a szűrni kívánt betegség rizikócsoportjával.
Módszer: A Magyar Radiológiai Társaság és a Háziorvosi
Szakmai Kollégium konszenzusa alapján ágy melletti ultrahangvizsgálati oktatási
anyagot készítettünk. Akkreditálást követően 150 háziorvost oktattunk, majd a
résztvevők számára jártassági vizsgát szerveztünk. „convenience sampling”
módszerrel 10, korábban jártasságot szerzett (korábbi szakvizsga, külföldi/hazai
tapasztalat) és validált ultrahangkészülékkel rendelkező háziorvos bevonásával 2
hónapos pilotprojektet indítunk, amelynek során minden délelőtti/délutáni
háziorvosi rendelésen elvégeznénk a beválogatási kritériumoknak megfelelő
páciensek fókuszált hasiaortaaneurysma-szűrését. ’crossover’ jelleggel 5-5
praxisban, 1 hónapig egyrészt behívásos alapon (klasszikus modell), másrészt a
normálgyakorlat során jelentkező (előjegyzett és „beeső”) betegeken végeznénk
ágy melletti ultrahangvizsgálatot (POCUS), majd 1 hónap múlva megcserélnénk a
vizsgálati karokat. Elsődleges végpontként vizsgálni fogjuk az ellátással
töltött időt, így a betegbiztonságot, valamint másodlagos végpontként mérnénk az
ellátókra nehezedő többletterhelést és a betegelégedettséget is.
Eredmények: Kutatásunk újszerű, korábbi tanulmányok nem
hasonlították össze a behívásos vs. beeső hasianeurysma-szűrési
modelleket az alapellátásban. Megbeszélés: Amennyiben
bebizonyosodik, hogy a szervezett szűrővizsgálat nem eredményez szignifikánsan
több vizsgálatot, mint az úgynevezett „beeső – drop-in” modell, akkor a módszer
könnyedén a betegbiztonság veszélyeztetése nélkül beilleszthető a hazai
háziorvosi rutinba. Kérdőíves elemzésünk igazolhatja/cáfolhatja, hogy a
vizsgálat rontja-e az ellátók resilientiáját, illetve a szűrés
betegelégedettségre gyakorolt hatását. Következtetés:
Reményeink szerint a potenciálisan kiszűrt/megmentett életek nemzetgazdasági
nyeresége, a háziorvosok készségbázisának fejlesztése és a várhatóan pozitív
betegélmény igazolhatja a ráfordított erőforrásokat. Orv Hetil. 2024; 165(34):
1332–1339.