Bevezetés: Számos megfigyelés utal arra, hogy bizonyos daganatok
esetében a vérkép egyes elemei előre jelzik a beteg túlélését.
Célkitűzés: Prosztatarákos betegeknél a
neutrophil-lymphocyta arány (NLR), a thrombocyta-lymphocyta arány (PLR), a
fehérvérsejtszám (WBC), illetve a túlélési idő hossza közötti kapcsolat
értékelése. Módszer: Az Uzsoki Utcai Kórház Általános Urológiai
Osztályán 2000 és 2005 között diagnosztizált prosztatarákos betegeknél a
klinikai adatok (diagnóziskor az életkor, a prosztataspecifikus antigén [PSA]
szintje, a TNM-pontérték, a Gleason-score, társbetegségek, valamint a vérkép
elemei) és a túlélési idő közötti kapcsolat elemzése Cox-regresszióval.
Eredmények: Elemzésünkben 97 beteg adatait dolgoztuk fel
két évtizeddel az ellátási esemény után; közülük 82 hunyt el, 15-en még mindig
élnek. A prosztatarák diagnózisának időpontjában meghatározott vérkép egyetlen
eleme sem különbözött a két csoport (elhunytak és túlélők) között. A túlélési
idő hosszára a diagnózis időpontjában szignifikáns hatást csak a beteg életkora
(p = 0,004), a PSA-szint (p = 0,033) és a Gleason-score (p = 0,033) gyakorolt,
ezeken túl a vérkép egyetlen vizsgált paramétere sem befolyásolta azt. A
túlélési idő alapján képzett alcsoportokban (1, 2, 5 és 10 éven belül elhunytak)
sem tértek el a vérképparaméterek. Megbeszélés: Az eddig
korábban az irodalomban azonosított tényezők (PSA, Gleason-pontérték, életkor)
mellett a rutin vérkép elemei nincsenek kapcsolatban a túléléssel az általános
prosztatarákos populációban. Következtetés: Prosztatarákban a
vérkép elemei alapján nem jelezhető előre, hogy a prosztatarák diagnózisát
követő átlagosan 20 év után melyik az a beteg, aki túlél, illetve hogy az
elhunyt betegek esetében mennyi lesz a tényleges túlélési idő hossza. Orv Hetil.
2024; 165(34): 1319–1324.