Összefoglaló. A COVID–19-vírusjárvány miatt 2020 márciusától
júniusáig bevezetett iskolai digitális munkarend az oktatási rendszer minden
résztvevőjét számos új feladat elé állította. Feltételezzük, hogy különösen nagy
kihívást jelenthetett a hátrányos helyzetű családok számára (Jakab
2020). Jelen tanulmányban egy kérdőíves kutatás eredményeit
mutatjuk be, amelyben azt vizsgáltuk, hogy a szocioökonómiai státusz, a
háztartási rendezettség, a családi rutin, valamint a gyermek tanulásba tett
erőfeszítése közül mely tényezők jelzik előre az iskolai digitális munkarendben
a tanulási sikerességet. A mintát középosztálybeli és hátrányos helyzetű,
romatelepen élő, alsó tagozatos gyermeket nevelő felnőttek alkották. A
hierarchikus lineáris regresszió eredményei azt mutatják, hogy a szocioökonómiai
státusz önmagában nem szignifikáns prediktora a tanulási sikerességnek, azonban
a tanulási erőfeszítés, a háztartási rendezettség és a családi rutin igen. A
fenti eredmények – habár pusztán összefüggéseket és nem feltétlen kauzális
kapcsolatokat mutatnak – alátámasztják, hogy hátrányos helyzetű gyermekek
feltételezhetően sikeresen támogathatók a távoktatásban való eredményes
részvételben egy, a fenti változókat célzó, intervencióval.
Summary. Because of the COVID-19 pandemic, the education system
switched to digital distant learning education from March to June 2020. These
changes posed a number of new challenges to students, teachers and parents
alike. We assume that disadvantaged families were in an even more vulnerable
position (Jakab 2020). Thus, we aimed to conduct a study to
examine whether and how certain factors, including socioeconomic status,
household chaos, family routine, and children’s learning effort affected
learning success during this period of homeschooling. The sample consisted of
high/middle-class and disadvantaged (living in a Roma settlements) caregivers of
1st–4th grader children. Our results indicate that socioeconomic status alone
was not a significant predictor of learning success, however, learning effort,
household chaos, and family routine were found to be important predictors. These
results – although purely correlational – might suggest that a targeted
intervention can be expected to effectively help disadvantaged children adapt to
and succeed in a digital distant learning education setting.