A fosszilis puhatestű vázak szerepének kérdése a magyarországi felső paleolitikumban

Abstract

A magyarországi felső paleolitikum kontextusában legnagyobb mennyiségben előkerült, praktikus funkcióval nem rendelkező leletek a fosszilizálódott harmadidőszaki puhatestű vázak. A kutatás jelenlegi, legelterjedtebb értelmezése szerint ezeket a tárgyakat ékszerként, a szociális identitás kifejezésére használták. Ez a cikk a puhatestű váz leletanyaggal kapcsolatos problémákra próbál rávilágítani. A feltett kérdések érintik a tárgyalt leletanyag nyersanyag forrásainak hatását a korabeli megtelepedésre, a puhatestű váz leletanyagok összetételének egymástól való eltérését és ennek kapcsán a forma szerinti preferenciák szerepét, valamint a tárgyakhoz rendelt funkciók problémáját. A hazai puhatestű váz leletanyagok nagy része a Dunakanyar térségére koncentrálódik. A cikk a földrajzi elhelyezkedés kérdésére is igyekszik felhívni a figyelmet. Konklúziója, hogy az egymástól nagy mértékben eltérő formabeli preferenciákkal rendelkező leletanyagok egymástól eltérő szociális identitást sejtetnek. A viszonylag kis földrajzi térségen belül elterjedésük egy olyan refúgiumnak számító területre utalhatnak, ahol az eltérő önazonossággal Biró csoportok találkozása gyakori lehetett.