A Niemann–Pick-betegség a lizoszomális tárolási betegségek csoportjába tartozó
ritka, autoszomális recesszíven öröklődő betegség. Hátterében a szfingomielináz
enzim hiánya vagy csökkent működése, illetve az intracelluláris
koleszterintranszporter fehérje deficientiája áll, és a lebontási zavar miatt a
sejtek lizoszómáiban szfingomielin és koleszterin szaporodik fel. A betegség 5
altípusát (A, A/B, B, C, D) különböztetjük meg. A szerzők egy 24 éves,
gyermekkorában B-típusú Niemann–Pick-betegséggel diagnosztizált fiatal férfi
esetét mutatják be, különös tekintettel a betegség szemészeti manifesztációjára.
A beteg vizsgálata során fundusfotók és fundusautofluoreszcencia-felvételek
készültek, továbbá optikaikoherencia-tomográfiás (OCT-), OCT-angiográfiás
(OCTA-) és látótér (perimetria)-vizsgálatok történtek. A szemfenék
vizsgálatakor, illetve a fundusfotókon jól látszott a betegségre jellegzetes
macularis gyűrű alakú udvar (továbbiakban halo) és a cseresznyepiros folt a
foveában. Az OCT-felvételeken a macularis halo megfelelően nagy reflektivitású,
fokális megvastagodás ábrázolódott a ganglionsejtrétegben, a foveola területe
megkímélt volt. A látótérvizsgálattal mindkét szem látótere ép volt. A
bemutatott páciens esetéhez hasonlóan a B-altípusba tartozó betegeknél a tünetek
enyhébbek, a visceralis tünetek mellett idegrendszeri tünetek nincsenek, és a
specifikus szemészeti eltérések nem okoznak látásromlást. Jelenleg a
Niemann–Pick-betegség ritka betegségnek számít, sok esetben a betegek diagnózisa
késik vagy akár el is maradhat az aspecifikus vagy enyhe tünetek miatt. A
szakterületek közötti konzultáció révén belgyógyászati szempontból tünetszegény
esetekben a szemészeti vizsgálat is hozzájárulhat a jó diagnózishoz. Az időben
történő diagnózissal a tünetek az egyre bővülő terápiás lehetőségeknek
köszönhetően mérsékelhetők, a betegség progressziója stabilizálható, a betegek
élettartama így növekedhet. Orv Hetil. 2023; 164(46): 1838–1844.