Bevezetés: A Magyar Védőnői Szolgálat több mint 100 éves múltja
ellenére sem készült még olyan tanulmány, amely a védőnők és az orvosok
együttműködését a múltba visszatekintve tanulmányozta volna.
Célkitűzés: Védőnőtörténeti dokumentumok, a védőnői munkát
szabályozó jogi és szakmai szabályozók vizsgálatával célunk volt feltárni 1) a
Védőnői Szolgálat szakmai előrelépéseit, az orvos-védőnő együttműködést, továbbá
2) megvizsgálni, hogy napjainkban a védőnőképzésben vannak-e olyan kötelező
képzési elemek, amelyek a védőnő-orvos együttműködésre készítik fel a
hallgatókat, valamint 3) felkutatni az Északnyugat-Dunántúlon régi, védőnők és
orvosok által használt eszközöket, dokumentumokat. Módszer:
Szakirodalmi kutatómunkával feltártuk a védőnői munka fejlődésére, a
védőnő-orvos együttműködésre vonatkozó dokumentumokat, a múltbeli és az
aktuálisan érvényes jogi és szakmai szabályozókat, a jelenlegi védőnőképzésre
vonatkozó rendeletet. Területi kutatómunkával felkutattuk a régi védőnői és
orvosi munkaeszközöket és dokumentumokat. Eredmények: A Magyar
Védőnői Szolgálat megalakulása orvosprofesszorok nevéhez kapcsolódik. A
történelmi dokumentumok, szabályozók a védőnői munka fejlődéséről, hatásköri
bővüléséről és a védőnő-orvos együttműködés fontosságáról tanúskodnak. A szakmai
együttműködéshez szükséges képzési kompetenciákat a védőnőképzésre vonatkozó
rendelet szabályozza. A két szakma közötti hatékony együttműködés meglétét
számos korabeli használati tárgy és írásos emlék bizonyítja.
Megbeszélés: A fennmaradt dokumentumok a védőnőt szinte
kivétel nélkül úgy jellemzik, mint az orvos mellett dolgozó, az orvossal
együttműködő személyt. Napjainkban az együttműködés szabályozottsága kiterjed
minden védőnői szakmaterületre. Következtetés: Kutatómunkánk
alapján joggal állíthatjuk, hogy a védőnő-orvos együttműködés az egyik fontos
alappillére a napjainkban már 108 éve működő Magyar Védőnői Szolgálatnak. Orv
Hetil. 2023; 164(33): 1311–1318.