A JAK2 szomatikus génmutáció lehetséges betegségmódosító hatása a cardiovascularis kórképek kialakulásában

Abstract

A JAK-kináz működése egyes, sejtfelszíni receptorokhoz kötött jelátviteli útvonalak központi eleme (JAK/STAT útvonal), a fiziológiás sejtaktiváció közvetítője. Közvetítő hatása a myeloid eredetű sejtekben, elsősorban macrophagokban, neutrophil granulocytákban, illetve a thrombocytákban is szükséges a nem specifikus gyulladásos reakció elindításához. A jelátviteli útvonal kóros aktivációja a krónikus myeloproliferativ neoplasiákban az egyik leggyakoribb genetikai eltérés és a fokozott myelo- és thrombopoesis egyik jól ismert ’driver’ mechanizmusa. A myeloproliferativ neoplasiák diagnosztikájához a szerzett patogén JAK2-mutációk (elsősorban a V617F variáns) kimutatása is hozzátartozik. Ismertté vált ugyanakkor, hogy a génhiba – más, ritkább eltérések mellett – akár hosszú ideig fennállhat jelentős hematológiai eltérések nélkül. Ezt az állapotot klonális haemopoesisnek nevezik. A variáns JAK2 újabb megfigyelések szerint a myeloid eredetű sejtek funkciójára ebben a helyzetben is komoly aktiváló hatást fejthet ki, és meggyőző összefüggéseket mutattak ki a gyulladásos háttérrel rendelkező cardiovascularis szövődményekkel kapcsolatosan. A klonális JAK2-eltérés, valamint az ischaemiás szívbetegség, illetve a hasi aortaaneurysma kialakulása között is jelentős összefüggések mérhetők. Mára egyértelmű, hogy az atheromaképződés és a következményes coronariasclerosis kialakulása egy komplex thromboinflammatoricus folyamat következménye, és jelentős mértékben függ többek között a JAK2 mediálta szöveti macrophag–granulocyta interakcióktól. Közleményünkben a fokozott kockázat hátterében húzódó mechanizmusokat és a rendelkezésre álló legújabb ismereteket elemezzük. Orv Hetil. 2024; 165(23): 883–890.