Bevezetés: A krónikus fájdalom prevalenciája 31,1%, ami
jelentősen befolyásolhatja a gyermekek iskolai és mindennapi teljesítményét,
társas kapcsolataikat, valamint negatív hatással lehet testi, pszichés és
szociális fejlődésükre, illetve későbbi munkaképességükre is. Emiatt különösen
fontos a kórkép megelőzése és kezelése. Célkitűzés: A Bethesda
Gyermekkórházban kezelt, krónikus fájdalommal élő páciensek szociodemográfiai
jellemzőinek és kockázati tényezőinek vizsgálata. Módszer: A
vizsgálati minta a fájdalomkezelő járóbeteg-ellátást 2013. március 1. és 2021.
március 31. között igénybe vevő gyermekek (átlagéletkor: 12,5 év, SD = 3,6)
alapsokasága volt (n = 164). A páciensek szülei által kitöltött
fájdalomkérdőívek retrospektív elemzése során a szociodemográfiai mutatókat, a
krónikus betegségeket, az alvási problémákat, az élethelyzeti nehézség
fennállását és a családi anamnézist is vizsgáltuk. A fájdalom jellemzőivel, a
fájdalom okozta életviteli korlátozottsággal (iskolai vagy óvodai hiányzás) és
az egészségügyi rendszer igénybevételével kapcsolatos kérdésekre is választ
kaptunk. Eredmények: A szülők 93%-a jelezte, hogy gyermekénél
korábban fennállt vagy jelenleg is fennáll más egészségügyi probléma is a
fájdalom mellett. A résztvevők 95,7%-a vett már részt a fájdalom okát tisztázó
vizsgálatokon, viszont 66,9%-uknál nem diagnosztizáltak a háttérben meghúzódó
betegséget. A gyermekek 66%-ánál fordult elő pozitív családi anamnézis a súlyos,
krónikus betegség vagy fájdalom tekintetében. A pozitív családi anamnézis nem
mutatott szignifikáns kapcsolatot a fájdalom okát tisztázó vizsgálatok
kezdeményezésével vagy számával (χ2(df) = 0,796(1); p = 0,372;
Mann–Whitney-féle U-teszt = 2426,000; p = 0,492). A gyermekek 50%-ánál volt
jelen élethelyzeti nehézség, a vizsgálatra jelentkezést megelőző 3 hónapban
65%-uk maradt távol az iskolától a fájdalom miatt.
Következtetés: A pozitív családi anamnézis és a jelen lévő
vagy korábbi egészségügyi probléma gyakori kísérője a krónikus fájdalomnak. Az
ellátás során kiemelten fontos a biopszichoszociális megközelítés, mert a
fizikális tényezők mellett sokszor pszichés és szociális faktorok is kísérői a
krónikus fájdalomnak, és annak fenntartó tényezőjeként is szerepelhetnek. Orv
Hetil. 2024; 165(38): 1493–1499.