A kora gyermekkori evészavarok közé tartozó szenzoros ételelutasítás a
válogatósság egy súlyos, perzisztáló formája, melyben a gyermek következetesen
és kitartóan utasít el bizonyos ételeket valamely tulajdonságaik alapján, egy
vagy több korábbi averzív élményt követően. Kialakulásában biológiai adottságok
(szenzoros feldolgozási zavar, fokozott ízérzékenység) és környezeti hatások
együttesen játszanak szerepet. A beszűkült étrend miatt egyes tápanyagok
abszolút vagy relatív hiánya fordulhat elő, de súlygyarapodási zavar nem
jellemző. Az evészavar gyakran társul viselkedésproblémákkal, szorongásos
zavarral, autizmus spektrum zavarral. A diagnózis a részletes anamnézis alapján
már többnyire valószínűsíthető, a kivizsgálást gyermekorvosi vizsgálat,
dietetikai és pszichológiai konzultáció, gyógypedagógiai felmérés egészítheti
ki. A terápia alapja a szülők edukációja és támogatása elsősorban az étkezések
körüli szorongás csökkentése, másodsorban pedig az ételrepertoár bővítésének és
az új ételek elfogadásának lehetőségeiről való közös gondolkodás érdekében. Az
interdiszciplináris ellátás keretein belül a társszakmákkal együttműködve a
gyermekorvos feladata a gyarapodás és a fejlődés ellenőrzése, a tápanyagok és a
vitaminok hiányának kizárása, szükség esetén ezek pótlása. A tanulmányban jó
gyakorlatként ismertetjük, hogy a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet
Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulanciájának protokolljába hogyan épült be a
szenzoros feldolgozási zavar szűrése és ellátása az evésproblémák kezelésének
részeként. Orv Hetil. 2023; 164(45): 1767–1777.