A társadalomtudományi kutatások során egyre elterjedtebbek az online kérdőíves adatgyűjtések (survey-k). Ez a folyamat leginkább a lakosság emelkedő internet-ellátottságának köszönhető, de fontos szerepet játszik az is, hogy egyre nehezebben és drágábban kivitelezhetőek a személyes és a telefonos adatgyűjtésen alapuló kutatások. Online kérdőíves adatgyűjtés esetén szinte megvalósíthatatlan a valószínűségi minta, emiatt az eredmények általánosíthatósága sérülhet, a becslések pedig torzítottak lehetnek. A tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen mértékben és milyen szempontok szerint torzítanak az online adatgyűjtésekből származó becslések. Szimuláció segítségével modellezzük az online kérdőíves adatgyűjtés során felmerülő elméleti korlátokat. Valós surveyadatok segítségével pedig bemutatjuk, hogy milyen problémákra kell számítania a kutatónak online kérdőíves adatgyűjtések használatakor. A vizsgálat a magyar lakosság demográfiai és internetpenetrációs jellemzőin alapul, így eredményeink kizárólag a magyar lakosságra vonatkoztatott kutatásokra érvényesek. A szimuláció peremszámait a Központi Statisztikai Hivatal adminisztratív adatai alapján állítottuk össze, a valós surveyadatok pedig a European Social Survey 9. magyarországi adatgyűjtési hullámából származnak. A tanulmány általános megállapítása az, hogy habár a magas internetes ellátottság látszólag kézenfekvő adatgyűjtési lehetőséget nyújt a társadalomkutatás számára, az eredmények pontossága és megbízhatósága szempontjából egyelőre nem alkalmas eszköz a teljes lakosság vizsgálatára. Szimulációs eredményeink alapján azt találtuk, hogy az online kérdőíves felmérések adatai az esetek 67%-ában téves becslésekhez vezethetnek akkor, amikor a kapott eredményeket a teljes magyar populációra vonatkoztatjuk. A valós adatokon végzett becslés online kérdőíves adatgyűjtés esetén az olyan gyakran vizsgált kérdések mentén is jelentősen alul- vagy felülbecsüljük a vélhetően valós populációs arányokat, mint a pártokhoz való kötődés, vallásosság, egészségi és családi állapot.