A Magdolna negyedben élő roma szegény családok társas kapcsolatai és baráti viszonyai

Abstract

Az alábbi tanulmányban a budapesti VIII. kerületi Magdolna negyedben élő roma szegény családok társas kapcsolatait, baráti viszonyait és azok életszervezési funkcióit, hétköznapi életvezetésre gyakorolt hatásait vizsgálom. Arra kerestem a választ, hogy a Magdolna negyedben fellelhető mikroszegregátumoknak léteznek-e leírható kapcsolathatárai: van-e átjárás a mikroszegregátumok és a külvilág között földrajzi és társadalmi értelemben, illetve a megismert kapcsolathatárok mennyiben etnikus természetűek. Hasonlóképpen foglalkoztat, hogy a nők és férfiak kapcsolatszerkezetében tapasztalhatóak-e eltérések, a fővárosi tömbrehabilitációk kínálnak-e valós lehetőséget a társadalmi párbeszédre. A dolgozat „sorvezetőjét“ jelentő félig strukturált interjúkat a résztvevő megfigyelés, valamint a kapcsolati és fogyasztási naplók eszközeivel egészítettem ki. Eredményeim alapján a kirekesztettség okozta egymásrautaltság sajátos gazdasági együttműködési formákat, cserehálózatokat sző, amelyekben a rokonság mellett felértékelődnek a szomszédság és a jövedelemszerzési tevékenységek állandó résztvevői. Az erős kapcsolatok kiegészülnek a megélhetés és a háztartás fenntartásával összefüggő funkciókkal.

Formálódó peremterületek: a szegénység és a jóléti szuburbanizáció egymás mellett élése hazai városok példáján

“…A szubjektív érzet nem fogható meg mérőszámokkal, ezért alkalmatlan a döntések megalapozására. Segíthet ugyanakkor feltárni az egyes emberek, családok beágyazottságát a közösségbe, kapcsolataikat, valamint választ adhat arra a kérdésre is, hogy a külső szemlélők és a lakók szubjektív érzete által meghatározott szegregátumok között jelentősek-e a különbségek (Balázs 2020;Síposné Nándori 2012;Vastagh 2012).…”

“…Az egyén szempontjából a társadalmi tőke eredménye az (informális) hálózatokban, közösségekben való részvétel lehetősége (Siisiäinen 2000). A szegregátumok lakóinak életében jellemző a megkötő tőke túlsúlya a többi tőke rovására, ezáltal erősen a helyhez kötöttek, így az őket a társadalomhoz kötő külső kapcsolathálójuk gyenge (Balázs 2020;Tóth et al 2017).…”