Az alkoholos májbetegség a májkárosodás spektrumát jelenti a steatosistól a
steatohepatitisen és fibrosison át a cirrhosisig és a hepatocellularis
carcinomáig. Progressziója függ az alkoholfogyasztás és a májbetegség
súlyosságától, valamint kockázati tényezőktől, mint genetikai hajlam, női
fogékonyság, dohányzás, elhízás, vírusinfekció. Alkoholos májbeteg esetén
valójában két kórképet kell diagnosztizálni és kezelni: egyrészt az ártalmas
alkoholfogyasztást (alkoholhasználati zavart), másrészt magát a májbetegséget,
és mindebben elsőrendű fontosságú az absztinencia elérése és fenntartása.
Mindkét kórállapotra vonatkozóan ismertek biomarkerek, nem invazív diagnosztikus
tesztek. Az absztinencia elérésében farmakológiai és pszichológiai intervenciók
alkalmazhatók, míg a májbetegség terápiájában a fő célpontok a gyulladás és az
oxidatív stressz csökkentése, a sejtkárosodás és a fibrosis gátlása, a
regeneráció támogatása és a máj–bél-tengely működésének helyreállítása. Az
alkoholos hepatitisben és cirrhosisban szenvedő betegek kezelése gyakran igényli
az intenzív pszichológiai-addiktológiai támogatást, amely a legjobban a
„multidiszciplináris integrált ellátási modellben” valósulhat meg. A
belgyógyászati (kortikoszteroid-) kezelésre nem reagáló súlyos alkoholos
hepatitises betegek számára – gondos szelekciót követően – a „korai
májtranszplantáció” jelenthet megoldást. Orv Hetil. 2023; 164(47):
1846–1864.