A mechanikai és a hidraulikai talajstabilitás közötti összefüggés vizsgálata a terhelési idő függvényében

Abstract

Növekvő terhelésnél nő a térfogattömeg és a pórusvíznyomás. Emelkedő terhelési idővel nagyobb süllyedés jön létre és ezáltal egy kisebb előterhelés. Az előterhelést a hidraulikus feszültségváltozáson keresztül a talajdeformáció befolyásolja, a terhelés és a terhelési idő függvényében. Egy lezárt süllyedési folyamathoz és ezáltal egy valós előterhelési értékhez addig terheljük a talajt, amíg a terhelés hatására fellépő pórusvíznyomás ismét az adott terhelési szintnél a kezdeti érték közelébe nem kerül. A hidraulikus feszültségváltozásból egy terhelési folyamat (0-tól 400 kPa-ig) alatt lehet a kritikus tartományt meghatározni. A pórusnagyság, a térfogattömeg és a telítettségi fok függvényében a deformáció során elért kritikus tartományban az előterhelés előtt a talaj kevésbé víztelített, mint az első terhelési ágban. A hidraulikus feszültség nagyságának változása alacsonyabb terhelésnél következik be, mint amit a Casagrande(1936) módszerével kiszámolt előterhelés mutat. A Casagrande-féle előterhelés mellett meg kellene nevezni azt a terhelési értéket is, amelynél a hidraulikus feszültségváltozás található. Az előterhelési értékkel és a hidraulikus feszültségváltozással együtt számszerűsíthető egy terhelés hatására bekövetkezett szerkezet- és pórusfunkció- változás a talajban. A hidraulikus feszültség fordulópontja és az összenyomódási görbe legkisebb görbületi sugara által meghatározott pontokra illesztett egyenesek közelítenek egymáshoz növekvő terhelési idővel és metszik egymást egy elméleti pontban. Az elméleti metszéspontban a hidraulikai és mechanikai feszültségek a talajban kiegyenlítik egymást. Az egyenesek által lehatárolt terület függ a talaj szerkezetétől.