A policisztás ovárium szindróma (PCOS) pszichológiai következményei

Abstract

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) egy genetikai prediszpozícióval rendelkező, összetett endokrin betegség, amely súlyos fiziológiai és pszichés komorbid szövődményekkel járhat. A tünetegyüttes természetéből adódóan a PCOS-sel élő nők úgy elsődleges (hormonális változások okozta), mint másodlagos (a betegséggel járó, teherként megélt tünetek által kialakult) pszichés szövődményekkel szembesülhetnek. Ennek ellenére a tünetegyüttes orvosi terápiája általában a betegség fiziológiai tüneteire korlátozódik, és a pszichés problémák feltárása és kezelése annak ellenére figyelmen kívül marad, hogy ezek sokszor a fiziológiai változókra (pl. inzulinrezisztenciára, cukorbetegségre, terméketlenségre) is visszahatnak, ezzel tovább súlyosbítva a kórképet. A tanulmány célja, hogy megismertesse ezt az összetett, többdimenziós és az egyes biológiai, pszichés és szociális tényezők cirkuláris egymásra hatásában alakuló betegséget és a vele való együttélés pszichés vonatkozásait. Elsőként bemutatjuk a PCOS szomatikus, illetve biomedikális vonatkozásait, a PCOS kórélettanának, diagnosztikus kritériumainak, fenotípusainak, patogenézisének és fiziológiai következményeinek tárgyalásával. Ezután részletesen ismertetjük a primer és szekunder pszichés szövődményeket, valamint a pszichés problémák megjelenését a PCOS fizikai tünetei mentén, többek között a depresszió, a szorongás, az életminőség, a szexuális funkcionalitás és a demográfiai változók hatásán keresztül, kiemelve a pszichés támogatás jelentőségét. Következtetéseink szerint a pszichológiai szövődmények megelőzése, szűrése és terápiája fontos része kell, hogy legyen a PCOS-sel élő nők kezelésének, ahogy fontos a betegek pontos tájékoztatása a betegség várható következményeiről is, a hosszú távon fenntartott életmódváltozás elérése céljából.