A pozsonyi jezsuiták két könyvtára mint Kecskés János, Pázmány Péter és az evangélikus lelkészek könyvgyűjteményeinek őrzőhelye

Abstract

Az 1626-ban Pázmány Péter esztergomi érsek által alapított pozsonyi kollégium a Magyar Királyság egyik legfontosabb jezsuita rendháza volt. Az alapító építtette első, Káptalan utcai épületét. A Társaság 1673-ban kapta meg az evangélikusoktól elvett főtéri templomot, amely mellett 1714-re új rendháza felépült. 1773-ig itt volt a kollégium és gimnázium, a Káptalan utcai épület rezidenciaként működött tovább.
 A két rendházhoz két könyvtár tartozott. Az első bibliotéka alapját két gyűjtemény adta. Részletekben került a jezsuitákhoz Kecskés János könyvtára, amely magában foglalta az 1587-ben elhunyt Mossóczy Zakariás jogtudós, nyitrai püspök gazdag magánykönyvtárát. Kecskés János a Magyar Kamara pénztárosa, apja, András a püspök sógora volt. Jezsuita rendi források szerint a pozsonyi jezsuiták 1625 óta érdeklődtek a Kecskés-könyvtár iránt. Az 1639. évi litterae annuae szerint a gyűjtemény jórészt ekkor, adományként került hozzájuk: a korábbi kutatások által feltárt 1639-es könyvlajstrom tehát nem Kecskés végrendeleti hagyományát, hanem ekkor tett adományát veszi számba. Ezt egészítette ki Kecskés (általunk feltárt) 1641. évi végrendelete további kötetek testálásával.
 A könyvállomány másik forrása Pázmány végrendeleti hagyománya volt. A frissen feltárt jezsuita források megerősítették Bitskey István feltételezését, amely szerint a kollégium 1655–1663 közé datált könyvjegyzéke átfedésben van az érsek egykori magángyűjteményével. A rendi emlékezet Pázmányt nem csak a kollégium alapítójaként, hanem könyvtáruk fontos donátoraként is számon tartotta.
 1673-ban Kollonich Lipót nyitrai püspök, a Magyar Kamara elnöke vezetésével, katonai beavatkozással vették el az evangélikus vezetésű város templomait és iskoláját. A száműzetésre kényszerített lelkészek augusztus-szeptember folyamán hagyták el az országot, az általuk hátrahagyott több, mint 9500 kötet a jezsuitákhoz került. A jezsuita historia domus alapján a könyvek közül „eretnek duplumpéldányokként” mintegy 2000 darabot selejteztek, a többit megtartották. 3500 „eretnek” és mintegy 4000 „ártalmatlan” kötetet a frissen átvett Szent Salvator-templom sekrestyéje fölötti szobákban helyeztek el. Így az evangélikus lelkészek könyvanyaga alapozta meg az új jezsuita rendház könyvtárát.