A Salgótarjáni és Ózdi paleogén részmedence térképezése szeizmikus és gravitációs mérési adatok alapján, és az eredmények szénhidrogén-földtani vonatkozásai

Abstract

Az Észak-magyarországi Paleogén-medence perspektivikus szénhidrogének kutatása szempontjából. A kutatási lehetőségek megítéléséhez azonban elengedhetetlen a medencealjzat domborzatának, ill. az üledékkitöltés szintjeinek helyes ábrázolása. A Salgótarjáni- és Ózdi-részmedence területén a medenceperemi kutatófúrások alapján készült, országos léptékű prekainozoos medencealjzat térképek a szeizmikus mélységszelvények alapján pontosíthatók. A Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat (MBFSZ) szakemberei szeizmikus, gravitációs és mélyfúrási adatok újrafeldolgozása, újraértelmezése alapján elkészítették a terület részletes, nagyobb felbontású prekainozoos medencealjzat térképét, és az üledékkitöltés vezérszintjeinek térképeit. Az itt bemutatott eredmények alapján a paleogén medence aljzata a medenceperemektől Bárna település alatt (Salgótarjántól 10 km-re K felé) 3400 méter tengerszint alatti mélységig süllyed.
 A geofizikai adatok együttes értelmezése szerint a Salgótarjáni- és az Ózdi-részmedence között jelentős eltérés van mind az aljzat mélysége, mind a medencét kitöltő üledékrétegsor tekintetében. A gravitációs medencemodell két sűrűségmodellel közelíthető, amelyek között egy átmeneti zóna is van. A szeizmikus értelmezés alapján a részmedencék paleogén–alsó-miocén üledékkitöltésében öt vezérszint követhető, a nyugati részen (Salgótarjáni-részmedence) nagy vastagságban találhatók idősebb oligocén üledékek, míg az északkeleti területen (Ózdi részmedence) a fiatalabb oligocén és miocén képződmények dominálnak. A potenciálisan anyakőzetként számontartott összletekről mélység- és vastagságtérképek készültek. Ezek szerint a medence nyugati részének mélyzónája kiterjedtebb, mint azt a korábbi áttekintő térképek ábrázolják. A terület kőolaj és földgáz előfordulásai és indikációi azt jelzik, hogy a Salgótarjáni-részmedencében a szénhidrogének anyakőzetei érettek, a felhalmozódások pedig az anyakőzetekben, vagy azok szűk környezetében lehetnek, mert a szénhidrogén migráció korlátozott. A vitrinit reflexió adatok szerint a medenceperemeken a jelenleg felszín közelben lévő megmintázott kőzetrészek szerves anyaga korábban a jelenleginél mélyebben volt eltemetve, és a kőolajképződés kezdeti fázisának közelébe jutott.
 A Salgótarjáni-részmedencének a korábban várhatótól jelentősebb kiterjedése és mélysége, a várható szénhidrogén anyakőzetek mennyisége és érettsége alapján a terület CH potenciálja jelentősebb lehet a korábbi megítélésnél. A térképek, és a szakirodalomból ismert szénhidrogén-földtani adatok alapján becslés történt az anyakőzet összlet által generált szénhidrogén mennyiségre, amely az értékelés szerint a 100 millió m3-t is meghaladhatja.

Age, Kinematic and Thermal Constraints of Syn‐Orogenic Low‐Temperature Deformation Events: Insights From Thermochronology and Structural Data of the Nekézseny Thrust (Alpine‐Carpathian‐Dinaric Area)

“…A few weak striae superpositions suggest that there was another NW‐SE shortening ( D 4 ) phase after the D 3 phase. This is also supported by regional consideration, that is, a late‐stage thrusting event is documented north of the study area, along the UT (Figure 2; Fodor et al., 2005; Kovács et al., 2020), that deformed the Paleogene and Lower Miocene formations. As the D 2c and D 4 phases have similar stress axes, the age of the post‐tilt structures reflecting NW‐SE σ 1 is not well constrained, and those elements could also be classified into either or both deformation phases.…”

“…This fault, bounding one sub‐basin of the North Hungarian Paleogene Basin from one side (Báldi & Báldi‐Beke, 1985), was active during the sedimentation of the western footwall basin with continuous sedimentation, and delimits the UpU in the hanging wall with no Paleogene sedimentation. This geometry was demonstrated by seismic sections (Fodor et al., 2005; Kovács et al., 2020; Sztanó & Tari, 1993), borehole and stratigraphic data (Babinszki et al., 2023; Báldi & Báldi‐Beke, 1985; Less et al., 2006; Szentpétery, 1988; Telegdi Roth, 1951). The reverse kinematics is additionally supported by fault‐slip data (Beke et al., 2021; Fodor et al., 2005; Petrik et al., 2016), while sedimentary features and deformation bands of Early Miocene age refer to a short period of sinistral transpression (Beke et al., 2019; Sztanó & Józsa, 1996).…”