A szabályozás szükségessége és az innovatív orvosi tartalom megvalósíthatósága a távvizit gyakorlatában

Abstract

A digitális technológiák erős és széleskörű hatással vannak az egészségügyi folyamatokra. Az informatikai fejlesztések piac és technológia-vezérelt eredményei életünk minden részén váratlan és gyors változásokat képesek beindítani. Így volt ez az egészségügyben is a Covid-19 pandémia során a távorvoslás hirtelen térnyerésével. Tanulmányunkban rámutatunk az egészségügyi jogban korábban eredményesen védett értékekeinket jelenleg károsító online jelenségekre. A távorvoslás hirtelen térnyerése azzal fenyeget, hogy a gyors orvosi segítség és a korszerű technológia hasznosulására vonatkozó piaci igények szabályozatlanságot majd idővel ellenőrizhetetlen folyamatokat eredményeznek (lásd Collingride dilemma). Ahogy régóta tudjuk, megfelelő szabályozás nélkül a beteg személyek alapvető érdekei, a betegadatok védelme és az orvosi titok komoly sérelmet szenvednek. Ezért az online egészségügyi tevékenységet a hagyományos értékeinket eddig biztosító jogszabályok tartalmának megfelelően kell szabályoznunk. Cikkünkben, fejlesztői és gyakorlati eredményekre támaszkodva, vázoljuk az ehhez szükséges egészségügyi és informatikai szolgáltatás innovatív szerepköreit és felelősségi tárgyköreit, melyeket a mindenkori szakhatóság képes lesz ellenőrizni és számonkérni. Rámutatunk, hogy a korábbi közleményünkben funkcionális alapegységként definiált virtuális rendelő működésében melyek a minőségi működés szempontjából nélkülözhetetlen informatikai komponensek, és melyek tartoznak az egészségügyi szolgáltató orvosi tartalmához. Ismertetjük, hogy ezek összehangolt működtetéséhez milyen jogi (kötelmi) kapcsolatokat kell életre hívni a páciens, az egészségügyi szolgáltató (szakorvos) és az informatikai szolgáltatás felelőse között. Tanulmányunk megmutatja, hogy a beteg és/vagy egészségtudatos embernek milyen úton lesz esélye kinyerni a maga számára a legtöbbet az adatgazdag orvosi szolgáltatásból anélkül, hogy alapvető érdekei sérüljenek.

Alkotmányos logika érvényesítése az egészségügyi technológia fordulópontján

“…A telemedicina gyorsítást, hatékonyságnövelést, eredménynövelést, jobb szervezhetőséget, kényelmet kell jelentsen ott, ahol az eseti szakmai feladat tartalma ezt lehetővé teszi. A 2020-ban az IME hasábjain publikált Virtuális Rendelő koncepció [11] szerint a páciens távvizitre vonatkozó kezdeményezése után a távvizitet végző szakorvos egyéni döntése, hogy fekvőbeteg-, járóbeteg-vagy távbeteg-folyamatot választva végzi el az adott feladatát, ezzel megvalósítva a korszerű ellátási formák racionális párhuzamosságát. A Virtuális Rendelő a távvizit megvalósulását garantáló szoftveres környezet, ahol az orvos-beteg találkozás tradicionális tartalmai, az aktuális szakmapolitika által meghatározott betegirányítási és konzíliumi betegutak egyaránt megvalósulnak.…”

Távgyógytorna alkalmazásának felmérése a COVID-19 pandémia ideje alatt és után, valamint a módszer használatát befolyásoló tényezők felmérése.

“…A telemedicina módszereit napi szinten alkalmaztuk, de a hirtelen jött betegellátásban történő változásokat szervezeti változások nem követték, a bevezetett módszerek csupán a napi rutin kiegészítésére szolgáltak [14]. Talán ezzel is magyarázható az a megfigyelésünk, hogy a pandémiát követően a metodika mindennapi alkalmazása egyes szakterületek esetében elkezdett csökkenő tendenciát mutatni.…”