A szubjektív egészségi állapot és a dohányzás összefüggése rendfenntartó dolgozók körében

Abstract

Bevezetés: Világszerte nagy figyelmet fordítanak a dohányzásra mint legfőbb megelőzhető halálokra, ugyanakkor szakmacsoportok szerinti prevalenciájáról keveset tudunk. Célkitűzés: A rendvédelem területén a dohányzás előfordulási gyakoriságának felmérése, valamint a dohányzási status és a szubjektív egészségi állapot összevetése. Módszer: Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság hivatásos állományú tagjai között kvantitatív, papíralapú felmérés. Keresztmetszeti vizsgálat (N = 1704; átlagéletkor: 39,2 év; SD: 8,12; nő: 13,7%; férfi: 86,2%). Eredmények: A vármegyében a rendőrök 32,3%-a dohányzik, a férfiak 32,8%-a, míg a nők 29,1%-a. 24,3% már leszokott a dohányzásról, és 43,4% sohasem dohányzott. A munkarend tekintetében a dohányzás prevalenciája a váltásos 1. (12/24) munkarendben dolgozók esetében a legmagasabb: 36,3%. A dohányzók között a hivatali (napi 8 óra) munkarendben dolgozók aránya a legkisebb: 23,8%. A szubjektív egészségi állapot és a dohányzási status közötti összefüggés nem szignifikáns, de tendeciózusnak mondható (Kruskal–Wallis: p = 0,054). A dohányzóknál amellett, hogy jónak minősítik egészségi állapotukat, az átlagérték alacsonyabb (M: 3,96; SD: 0,61). Akik soha nem dohányoztak (M: 4,03; SD: 0,60), vagy akik már leszoktak a dohányzásról (M: 4,04; SD: 0,61), szintén jónak érzik egészségi állapotukat. Következtetés: A rendvédelemben dolgozók dohányzási prevalenciája magasabb a magyar népességi adatok viszonylatában és a nemzetközi rendvédelmi területen történő összehasonlításban. Az egészségfejlesztési programoknak továbbra is kiemelten kell kezelniük a dohányzás leszoktatását segítő intervenciókat. Orv Hetil. 2024; 165(15): 584–594.