A tudományos teljesítmény mérése Hirsch-indexszel

Abstract

"A tudománymetria a tudománynak az a területe, amely a tudományban tevé-kenykedő emberek vagy embercsoportok, dolgok és jelenségek, valamint azok kapcsolatának kvantitatív aspektusaival foglalkozik, amelyek azonban elsődlegesen nem tartoznak a kérdéses tudományterület illetékességi körébe. A tudománymetria célja felfedni a tudománymetriai jelenségek és a tudományban lezajló folyamatok jellegzetességeit a tudomány hatékonyabb irányítása céljából." (Vinkler [2010] 1. a strukturális tudománymetria (tudománytérképezés, illetve a tudományos együttműködések, hálózatok elemzése), 2. a dinamikus tudománymetria (a tudományos információ tér-és időbeli viselkedésének tanulmányozása) és 3. az értékelő, ún. evaluatív tudománymetria (a kutatásokban részt-vevők tudományos teljesítményének megítélése). A tudományos teljesítmény értékeléséhez egyaránt szükséges mennyiségi és minőségi mutatókat használni. A mennyiségi mutatók a kutatók "termelékenységét" mérik elsősorban a tudományos folyóiratokban megjelent publikációk számával, a minőségi mutatók pedig a publikációk által kiváltott hatás mértékét az idézetek száma alapján (Bencze [2006]).A közvélemény a tudománymetriát elsősorban a kutatói teljesítményértékelés eszközének tekinti, pedig az -ahogy az előbbiekben leírtakból kiderül -csak egyik részterületének feladata. Napjainkban a tudománymetria a tudomány modellezésének * Köszönetemet szeretném kifejezni Schubert Andrásnak, Tasnádi Attilának és Vita Lászlónak hasznos tanácsaikért, megjegyzéseikért.

A tudománymetriai mutatók közötti összefüggések vizsgálata a hazai gazdaságtudományi képzések oktatói körében

“…műveire egy magas vagy egy alacsony impakt faktorral rendelkező folyóiratban hivatkoznak. Sőt, teljesítményromlás hatására kialakulhat etikátlan kölcsönös hivatkozás kollégák között (Bonitz et al, 1997;Honváriné, 2017). A Hirsch-index további hátránya az, hogy az idézetek közé számolja az önidézeteket (függő hivatkozásokat) is.…”

“…Osztálya által A, illetve B kategóriásként elismert folyóiratot gondozó felsőoktatási intézmények docens munkakörben dolgozó oktatói magasabb tudományos publikációs teljesítménnyel rendelkeznek a magas besorolású hazai folyóirattal nem rendelkező intézmények oktatóihoz képest. Kérdés az, hogy vajon a tudományos teljesítmény javulását a felsőoktatási intézmények saját folyóiratainak tudományos színvonalának emelése érdekében tett erőfeszítéseikkel támogathatják-e leginkább (veszélyeztetve az inbreeding csapdáját, Bonitz et al, 1997;Honváriné, 2017), vagy egyéb utakat, lehetőségeket építenek ki munkatársaik tudományos életbe való bekapcsolásának elősegítése érdekében?…”