A Würm glaciális második felének növénytakaró változásai a Kárpát-medence alföldi és hegyvidéki régióiban: refúgiumok és erdőtüzek

Vincze, I.

doi:10.15476/elte.2019.298

Cited by 1 publication

(3 citation statements)

References 149 publications

(239 reference statements)

Supporting

Mentioning

Contrasting

Unclassified

Order By: Relevance

“…A te rületre vonatkozóan csak kevés számú növényi makrofosszí lia vizsgálati eredmény áll rendelkezésre (pl. FEUR -DEAN et al 2007;MAGYARI et al 2012MAGYARI et al , 2014aMAGYARI et al , 2014bGEANT et al 2014;FEURDEAN et al 2016;VINCZE et al 2017;ORBÁN et al 2018;VINCZE 2019).…”

Section: öSszefoglalásunclassified

“…Ezen idő szaktól (14 220 kal. BP) a növényi maradványok alapján a lucfenyő (Picea abies) tó körüli megtelepedése is kimu tat ható (MA -GYARI et al 2012, VINCZE 2019, akárcsak a Ste re goiu körül (13 200 kal. BP évtől) (FEURDEAN & BENNIKE 2004).…”

Section: Diszkusszióunclassified

“…Ez a Déli-Kárpátokban bizonyára magasabban húzódott, hiszen a Latorica-tó 1540 m-es magas ságát 14 400 kal. BP éve, a Fenyők-közti-tó 1740 m-es ma gasságát 14 000 éve érte el a hasonló fajösszetételű (P. mugo, L. decidua, Picea abies) fahatár (Magyari et al 2012, Vincze 2019.…”

Section: Diszkusszióunclassified

See 2 more Smart Citations

Erdő- és fahatár változás a Déli-Kárpátokban a késő glaciális és kora holocén gyors felmelegedési hullámai idején: korai erdőexpanzió és a fiatal driász lehűlés csillapított hatása

Darabos,

Magyari,

Szabó

et al. 2023

Földt. Közl.

View full text Add to dashboard Cite

A Páreng-hegységcsoportban (Munții Parâng, Déli-Kárpátok) lévő magashegyi tó (Latorica-tó, Iezerul Latorița, 1530 m) üledékének késő glaciális és kora holocén korú szakaszán növényi makrofosszília és pollen analitikai elemzéseket végeztünk, hogy megállapítsuk a fahatár, az erdőhatár és a szubalpi vegetáció éghajlatváltozásra adott válaszreakcióit. A Latorica-tó vízgyűjtőjén és partján 15 510–14 765 kal. BP évek (Grönlandi 2-es oxigénizotóp fázis (GS-2) vége) között a gleccserek visszahúzódása nyomán nem volt, vagy csak ritka növényborítás lehetett, tehát a fahatár valószínűleg a tó alatt húzódott. Az ezt követő GI-1 fázisban (kormodellünk alapján 14 765–13 340 kal. BP évek között) bekövetkező felmelegedés hatására a tó körül kialakuló fahatár ökoton zónában törpefenyő, lucfenyő és szálanként vörösfenyő (Pinus mugo–Picea abies–Larix decidua) keveredésével jellemezhető, boreális nyílt erdő expanzióját rekonstruáltuk. A fahatár fokozatosan magasabbra húzódott, majd a GI-1 végén (13 340–12 930 kal BP évek közt) nagy intenzitású erdőtűz következhetett be a tó körül, annak vízgyűjtőjére is kiterjedve. A fiatal driász lehűlés a jelenlegi kormodell szerint 12 930 és 11 995 kal. BP évek között a tó szerves anyag produkciójának csökkenéséhez vezetett, ugyanakkor a lehűlés csak kis mértékben hatott a tó menti vegetációra. A legjelentősebb változás a havasi cirbolyafenyő (Pinus cembra) megjelenése és előretörése volt ebben az időszakban. A kora holocénben (11 995–11 300 kal. BP évek közt) a fa- és erdőhatár folyamatosan emelkedhetett, az erdőszerkezet zárult és tovább diverzifikálódott a molyhos nyír (Betula pubescens) megjelenésével: luc- (P. abies), vörösfenyő (L. decidua) és törpefenyő (P. mugo) alkotta nyílt, de a késő glaciálisnál zártabb erdők uralták a tó körüli tájat. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a késő glaciális erdőexpanzió gyorsasága közeli refúgiális populációkra utal a fenyőfélék esetében, valamint eredményeink megerősítik a Déli-Kárpátok Retyezát vonulatában kapott eredményeket, miszerint a fiatal driász lehűlés a vegetációs időszak hőösszegét csak kis mértékben csökkentette ebben a régióban (szemben Nyugat-Európával). Az éghajlatváltozás kompetíciós előnybe hozta a Déli-Kárpátok szubalpin zónájában a havasi cirbolyafenyőt (P. cembra), mely ekkor terjedt el a fahatár ökoton zónában. A kora holocén felmelegedés során a mainál kontinentálisabb klímán a vörösfenyő széles körben elterjedt a Déli-Kárpátokban a szubalpin zónában.

show abstract