A nanoszkopikus fényforrásokat számos az alap- és alkalmazott kutatási területén alkalmaznak, például a nanofotonikában, vagy a kvantuminformatika és az orvosi diagnosztika területén. A gyémánt színcentrumok fotostabil egyfotonos források, amelyek optikai úton modulálható és kiolvasható, szobahőmérsékleten is hosszú spin koherencia idővel rendelkeznek. A nitrogén (NV) és a szilícium (SiV) vakancia színcentrumok a gyémánt színcentrumok széles körben vizsgált képviselői. Jó alaptulajdonságokkal rendelkeznek, azonban hatékony kvantuminformatikai alkalmazásukhoz növelni kell fényességüket és polarizáció kontrasztjukat, valamint csökkenteni kell élettartamukat is. Az egyfotonos források emissziós tulajdonságait befolyásolja a környezetük. A lokalizált felületi plazmonok olyan elektronplazma-oszcillációk, amelyek a működési hullámhossznál kisebb vagy azzal összemérhető nanorészecskéken rezonánsan gerjeszthetők. A nanofotonikai környezet módosítható egy megfelelően kialakított egyedi plazmonikus nanorezonátornak az emitter közelében történő elhelyezésével. A rezonanciafrekvencia és hatásai, beleértve a közeltér erősítését, az élettartam Purcell-jelenségen keresztüli csökkentését és a kvantumhatásfok növelését a sugárzási lecsengési ráta hozzájárulásának módosításával, a nanorezonátor méretétől, alakjától és anyagi tulajdonságaitól is függ. A doktori értekezésben módosítottam és továbbfejlesztettem a végeselemes módszerre épülő numerikus környezetet az optikai válasz, azon belül is egy tetszőleges egyedi nanorezonátorhoz csatolt NV vagy SiV színcentrum gerjesztésének és spontán (nem kooperatív) emisszió erősítésének meghatározására. A módszer egy robusztus optimalizáló algoritmussal, a GLOBAL-lal integrálva alkalmas a színcentrumok fluoreszcencia-erősítésének maximalizálására a geometria kívánt feltételek melletti hangolásával, a gerjesztési és emissziós folyamatok igény szerinti egyidejű erősítésével. A saját fejlesztésű numerikus módszert nanorúd és maghéj monomer vagy dimerhez csatolt színcentrum rendszerek geometriájának és konfigurációjának optimalizálására és fluoreszcenciájuk maximalizálására alkalmaztuk. Az optimalizált rendszerek optikai válaszát részletes elemzésnek vetettük alá a Purcell-faktor, a kvantumhatásfok, a radiatív erősítés spektrumok, valamint a töltés-, az elektromágneses közel- és a távoltér eloszlásainak meghatározásával, hogy azonosítani és elemezni tudjuk a hozzájáruló plazmonikus módusok tulajdonságait.