Állkapocsízületi diszfunkció kezelése skeletalis horgonylattal kombinált fogszabályozással

Abstract

Az állkapocsízületi megbetegedés az orofacialis fájdalmak leggyakoribb formája. Napjainkban a felnőtt populáció 15%-át, míg a serdülőkorúak 7%-át érinti. Jellemzői közé tartozik az izomzatból és/vagy a temporomandibularis ízületből származó fájdalom és az állkapocsmozgásokat kísérő hangjelenségek, emellett az izomfáradás, a szájzár és a fogkopási jelenségek. Az állkapocsízületi diszfunkció miatt létrejövő krónikus fájdalom a páciens pszichés állapotának romlásához vezethet, és negatívan befolyásolhatja életminőségét. Mivel az állkapocsízület és a fogazat között szoros kapcsolat áll fenn, a meglévő harapás bárminemű módosítása esetén feltétlenül szükséges gnatológiai szempontokat is figyelembe venni. A fogszabályozó kezelésre tekinthetünk az occlusio irányított megváltoztatásaként is, ezért a kezelés megtervezésekor a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítani az állkapocsízület stabilitásának (ortopédiai stabilitás) megtartására, mivel ez szoros összefüggést mutat az állkapocsízületi egészséggel. Amennyiben a gnatológiai szempontok a kezelés megtervezése során nem teljesülnek, a megváltoztatott harapási helyzet vezethet craniomandibularis diszfunkcióhoz, másrészről az ortopédiai stabilitás helyreállítása a panaszok csökkentésének hatékony módja lehet. Esetbemutatásunk és rövid szakirodalmi összefoglalónk célja, hogy áttekintést adjunk az állkapocsízületi panaszok ortopédiai instabilitásból adódó kórokairól, a stabil és instabil occlusio jellemzőiről, tünettanáról, továbbá az ízületi elváltozás lehetséges megelőzéséről és terápiás lehetőségeiről. Orv Hetil. 2024; 165(37): 1472–1477.