Öregedő társadalmunknak fokozott figyelmet kell fordítania arra, hogy az idős korosztály tagjai milyen életminőségben, milyen testi, lelki és szellemi jóllétben élik életüket. Az idős korcsoportok társadalmi arányának növekedésével egyre alapvetőbb szükségletté válik a tudatos és sikeres idősödés, melynek megvalósításához intergenerációs együttműködés, hálózatos gondolkodás és az egész közösségre kiható szemléletváltás szükséges. Tanulmányunk célja, hogy összevesse a go-go, slow-go és no-go idősek tanulási sajátosságait, valamint az egyes célcsoportok idősoktatás-módszertani jellemzőit. Írásunk hiánypótló, hisz a no-go életszakasz tanulási-tanítási kérdéseit a szakirodalom marginálisan kezeli, és komparatív szempontból sem vizsgálja az egyes aktivitási szakaszok tanulási karakterét. Tanulmányunkban kitérünk arra, hogyan alkalmazható az időskori tanulás a sikeres idősödés eszközeként. Jellemezzük a go-go, slow-go és no-go periódusokat, majd ezek alapján a következő szempontok szerint elemezzük, milyen sajátosságai vannak az egyes célcsoportoknak: tanulási motivációk, tanulási gátak, tanulási célok, a tanulás mint identitásmegőrzési eszköz, szelekció a képzések között, az előadó személyének szerepe, önállóság a tanulásban. Írásunk utolsó egységében röviden összehasonlítjuk a három periódus oktatásmódszertani elveit, különös tekintettel a no-go idősek képzési programjainak jellemzőire.