Anarchia és hierarchia az új selyemutakon : Kína partnerkapcsolati stratégiái

Abstract

Kína gigantikus méretű „egy övezet, egy út” kezdeményezése (Belt and Road Initiative – BRI) – finoman szólva is – mozgó kutatási célpont. Ennek ódiumát vállalva teszi fel a cikk a kérdést, hogy azonosíthatók-e az „új selyemutakon” olyan országcsoportok, amelyekkel szemben Kína hasonló stratégiai magatartást tanúsít. Az egyszerű (4 országváltozó z értékei alapján történt) csoportképzéssel is megerősített válasz az, hogy a partnerországok geopolitikai és makrogazdasági potenciálját, illetve és elsősorban a BRI mögöttes indítékainak való megfelelést ötvöző ismérvek alapján viszonylag jól elkülöníthető, „ideáltipikus” országcsoportok rajzolódnak ki, miközben rendkívül tanulságosak az önálló csoportba kívánkozó egyedi, „deviáns” esetek is. Kína a kisebb geoökonómiai és -politikai potenciállal bíró országok esetében a már hagyományos (neo)merkantilizmusával lép fel, ami persze kiegészülhet (energia)szállítási és katonai logisztikai prioritásokkal. Egy másik partnercsoport esetében egyfajta puha hegemón magatartás nyomai, míg egy továbbinál a hegemónia és a (neo)institucionalizmus között ingadozó stratégia jelei fedezhetők fel.Egy kis létszámú, de nagy erőforrás-, illetve geopolitikai potenciállal rendelkező országcsoport kapcsán a hagyományos, bilaterális diplomácia eszközei kiegészülnek a nemzetközi gazdasági szervezetekben való szoros együttműködéssel. A nemzetközi, illetve regionális keretfeltételek változása könnyen elmossa e stratégiai magatartásformák határait: a konfrontatív merkantilizmus átbillenhet költségesebb hegemóniába, a puha hegemónia keményedhet, vagy éppen neoimperializmusba fordulhat. Az írás multidiszciplináris és holisztikus megközelítést alkalmaz, és megkísérel egészséges egyensúlyt elérni a transzparens adatok hiánya (és valójában a vizsgálat tárgyának komplexitása) által nehezített statisztikai modellezés és a kizárólag elméleti modellekre építő „szómágia” között.