B evezetésA növényvédő szerek változatos mértékű perzisztenciát mutathatnak a környe-zetben, amelyet az adott környezeti rendszerben számos különböző fizikai, kémiai és biológiai faktor befolyásolhat. Ez a perzisztencia a legtöbb esetben sokkal kisebb a légkörben és a felszíni vizekben, mint a többi környezeti elemben. A xenobiotikumok több napfénynek vannak kitéve, mint a talajokban és az üledé-kekben, ahol nagyobb mértékben érheti a fotodegradáció ezeket az anyagokat (BARBASH, 2007). Az alacsonyabb perzisztencia nem feltétlen jelent alacsonyabb toxicitást. Számos növényvédő szer olyan bomlási és átalakulási folyamatokon megy keresztül a környezetben, amelyek nem a teljes lebomlásához vezetnek, hanem új vegyületek keletkezéséhez, amelyek akár toxikusabbak és perzisztensebbek is lehetnek, mint a prekurzor növényvédő szer vegyület (MORAIS et al., 2011). Ráadásul ezek a bomlástermékek az eredeti vegyületnél nagyobb koncentrációban is megjelenhetnek a felszíni vizekben és más környezeti elemekben -lassú degradációjuk következtében -ezáltal új és fokozott veszélyt jelenthetnek a környezetre és az emberi egészségre (MASIÁ et al., 2013). Nyilvánvaló, hogy a növényvédő szerek lebomlását meghatározó és befolyásoló, a természetes környezetben leját-szódó kémiai folyamatok jobb és alaposabb megértése nagy jelentőségű lehet az ökobiztonság további javítása szempontjából.A növényvédő szerek lebomlása -és így azok eltávolítása a környezeti rendszerekből -számos, a természetben előforduló, vagy mesterségesen gyártott adalék-anyaggal fokozható. Egy a természetes körülmények között előforduló anyagok hatását vizsgáló tanulmány szerint a nitrát-vegyületek fokozhatják a növényvédő szerek lebomlását. A vizes közegek kémhatása szintén befolyásoló tényező lehet (GATIDOU & IATROU, 2011). A fémionok katalizátor-és reakció-partner hatását bizonyítja többek között, hogy a porózus koordinációs polimerek (fémorganikus hálózatok; metal-organic frameworks -MOFs) igen hatékonynak bizonyultak a