Az abszolút hallás: áldás vagy átok?

Abstract

Az abszolút hallás (AH) interdiszciplináris jelenség, amely genetikai, idegtudományi, muzikológiai és pszichológiai kutatások tárgya. Az AH-val rendelkező személyek viszonyítási pont nélkül képesek egy izolált zenei hang magasságát azonosítani (passzív AH) vagy azt megszólaltatni (aktív AH). A szerzők célkitűzése áttekinteni az AH-val kapcsolatos szakirodalmat, különös tekintettel a pszichológiai és a magyar vonatkozásokra. Az AH jelenségét már a 18. században ismerték, azonban csak a 19. század utolsó évtizedeiben kezdték vizsgálni. Viszonylag kevés epidemiológiai vizsgálatot végeztek az AH-val kapcsolatban. Az eredmények alapján az AH igen ritka, prevalenciáját tág határok között, az általános népességben 0,01 és 1% között, képzett zenészeknél 3,4 és 20% között adják meg. Ennél gyakoribb előfordulás figyelhető meg vakok, ázsiai zenészek és autizmus spektrumzavarban szenvedők körében. Az AH több formáját különböztetik meg, elemzik az AH és a relatív hallás (RH) kapcsolatát. Figyelemre méltó jelenség az implicit AH. Az AH oka és kialakulásának folyamata még nincs feltárva, azonban feltételezhető, hogy genetikai, környezeti és idegrendszeri tényezők kölcsönhatása áll a háttérben. A genetikai tényezők és a korán megkezdett zenetanulás szerepére erős bizonyítékok vannak. Feltárták az AH idegrendszeri korrelátumait, az AH-val rendelkező és az AH-val nem rendelkező személyek idegrendszerében strukturális és funkcionális különbségeket sikerült kimutatni, a két csoport zenei feladatokban nyújtott teljesítményei is különböznek.

Absolute pitch: A literature review of underlying factors, with special regard to music pedagogy.

“…Attributes toward AP are rather controversial (Herceg & Szabó, 2022). The perceived advantages of the ability can be attributed to the belief that AP is an essential component of musicality or musical talent (Miyazaki, 2019).…”

“…Different testing methods, uncertainty about accuracy and the lack of reliable data make it difficult to determine the prevalence of AP (Herceg & Szabó, 2022). Most authors estimate the prevalence of AP between 0.01% and 1% (Bachem, 1955; Deutsch, 2013; Kiss, 2019; Profita et al, 1988; Ward, 1999); however, the majority of the estimations are not based on empirical studies (Miyazaki, 2007).…”

“…In summary, it is assumed that no single factor (early childhood music training, fixed-do or movable-do system, native speaking of tone languages) alone is responsible for the development of AP, but rather the interaction of these factors (Herceg & Szabó, 2022).…”

“…Some authors (Elmer et al, 2013;Oechslin et al, 2010) attribute the higher prevalence of AP among trained musicians to cultural influences. Gregersen et al (1999Gregersen et al ( , 2001 claim that genetic factors are responsible for higher prevalence of AP among Asian musicians, but there could be other factors behind this phenomenon: early music training, and native speaking of tonal languages (Herceg & Szabó, 2022;Iuşcă, 2017;Peng et al, 2013). Henthorn and Deutsch (2007) suggest that there is a higher prevalence of AP among musicians who have spent their childhood in Asia than among musicians who have spent their childhood in America, therefore AP may not be linked to ethnicity, but to cultural and linguistic influences in early childhood.…”

“…presumably did not possess AP (Slonimsky, 1988; Steblin, 1987). Moreover, in the majority of cases, there was no test to prove the presence of the ability (Herceg & Szabó, 2022).…”