Bevezetés: A radiológiai vizsgálatok száma és a vizsgálati
komplexitás (képszám és adatmennyiség) az elmúlt évtizedekben a nemzetközi
tapasztalatok szerint jelentős mértékben nőtt. Célkitűzés:
Vizsgálatunk célja annak meghatározása volt, hogy hogyan változott centrumunkban
a különböző képalkotó vizsgálatok száma és komplexitása, valamint az orvos
dolgozók létszáma. Módszer: A képi diagnosztikai rendszerben
2012 és 2023 között archivált vizsgálatok számát és azok jellemzőit éves
bontásban elemeztük összességében és modalitásonként, valamint jellemző
vizsgálati típusonként is. Mindezt összevetettük a klinika humán erőforrására
vonatkozó adatokkal. Eredmények: A bázisévhez képest a teljes
éves képi adatmennyiség (200,7%), képszám (506,3%) és vizsgálati szám (69,4%)
2023-ra egyaránt jelentősen nőtt. A képszám a legnagyobb mértékben (3161%) az
angiográfiás vizsgálatoknál, a legkevésbé a hagyományos röntgenvizsgálatoknál
(34,4%) emelkedett. Az archivált éves vizsgálati szám az ultrahang esetében
(447,9%) mutatta a legnagyobb, a röntgenvizsgálatok esetében pedig a legkisebb
(9,2%) emelkedést. Az egyes típusos, gyakori vizsgálatokat nézve a
CT-vizsgálatok képszáma mutatta a legkifejezettebb (50–140%) emelkedést. Az egy
szakorvosra jutó éves vizsgálati (66,6%) és képszám (496,3%) jelentősen
emelkedett. Az emelkedő vizsgálati számokban a COVID–19-pandémia átmeneti
visszaesést okozott. Megbeszélés: A vizsgált időszakban a
keresztmetszeti képalkotók, ultrahangvizsgálatok, valamint intervenciós
angiográfiás vizsgálatok számában is jelentős növekedés volt megfigyelhető. A
hagyományos röntgenvizsgálatok száma ugyanakkor csak kismértékben nőtt. Az
emelkedő képszám és vizsgálati komplexitás részben a technológiai fejlődés és a
megváltozott archiválási szokások következménye. Ugyanakkor a vizsgálati
számokban is jelentős növekedés következett be, mellyel a rendelkezésre álló
humán erőforrás nem tartott lépést. A COVID–19-járvány idején a vizsgálati
számok visszaesése jól mutatja az elektív és szűrő diagnosztikához való csökkenő
hozzáférést a pandémia alatt. Következtetés: A nemzetközi
tapasztalatokkal összhangban a képalkotó vizsgálatok komplexitását és számát
tekintve is jelentős emelkedés, így pedig növekvő munkaterhelés jellemezte a
vizsgált időszakot. Átfogó, rendszerszintű megoldások szükségesek ahhoz, hogy
mindez ne a betegbiztonság romlását idézze elő. Orv Hetil. 2024; 165(48):
1894–1903.