Az állampolgári nevelés nyomában – Elméletek, politikai szándékok és elitgimnáziumi perspektívák

Abstract

Doktori értekezésem fő kutatási kérdése az volt, hogy milyen az állampolgárságról és az állampolgári nevelés céljairól alkotott meggyőződések befolyásolják Magyarországon az állampolgári nevelés iskolai gyakorlatát. A terület fogalmi komplexitásának bemutatása érdekében az értekezésben hét különböző politikai filozófiai megközelítést ismertettem vázlatosan, kitérve központi elemeikre, a jó állampolgárral szemben támasztott fő elvárásaikra és az ebből levezethető állampolgári nevelési célokra és eszközökre. Ezek a liberális, a kommunitárius, a republikánus, a nemzeti, a globális, a kritikai és a zöld irányzatok voltak, amelyeket a disszertáció elemző fejezeteiben ún. orientáló koncepcióként használtam. A kutatási kérdés megválaszolása érdekében elsőként a rendszerváltás óta megjelent öt nemzeti alaptantervben (NAT) explicite megfogalmazott, illetve tetten érhető szándékokat és célokat vizsgáltam. A dokumentumokat a tematikus elemzés módszerével elemeztem. Mindennek két célja volt: egyrészt bemutatni, hogy mik azok az üzenetek, meggyőződések, amelyeket a politika az oktatási rendszer segítségével, a tanárokon keresztül kíván a diákok számára közvetíteni, amelyeket ugyanakkor a pedagógusok saját meggyőződéseiken keresztül megszűrnek. Másrészt ezekre olyan kontextuális tényezőkként is igyekeztem rávilágítani, amelyek formálhatják a tanárok meggyőződéseit. A nemzeti alaptantervek elemzése során egy nemzeti színezetű kommunitárius fordulatot azonosítottam, amely a 2012-es NAT-ban kezdődött el, és amely a jelenleg hatályos alaptantervben teljesedett ki. Emellett a nemzeti és az európai elköteleződés felhangjának, illetve a kettő közötti viszonynak a markáns megváltozására hívtam fel a figyelmet. Az első három alaptantervben a nemzeti orientáció mellett hangsúlyosan megjelent a más kultúrák iránti nyitottság és elfogadás. Emellett az európai dimenzió is egyre erősödött, míg végül a 2007-es NAT-ban a nemzeti állampolgári nevelés kérdése egyenértékűként jelent meg az európai polgárrá nevelés kérdésével. E tendencia a 2012-es alaptantervben megtorpant: a nemzeti orientáció került előtérbe, az európai fölé kerekedve. A 2020-as NAT-ban az európai irányultság beszűkült, egy zsidó-keresztény gyökerű civilizációs identitássá alakult. E dokumentumban a nemzet elsődleges vonatkoztatási ponttá vált, az erős nemzeti identitás pedig a más kultúrák iránti nyitottság alapfeltételévé. A fő kutatási kérdés megválaszolásának második lépéseként a tanárok állampolgárságról, illetve iskolai állampolgári nevelésről alkotott meggyőződéseit vizsgáltam két módszertani megközelítésben: iskolaigazgatókkal, valamint történelemtanárokkal készített interjúk tematikus elemzésével, valamint Q-módszerrel. Az interjúalanyok jó állampolgárról alkotott, saját szavaikkal megfogalmazott meggyőződéseiben nem volt azonosítható határozott mintázat. Az interjúalanyok állampolgári nevelésről adott meghatározásaiból ugyanakkor egy kontinuum rajzolódott ki, amelynek egyik végpontját azok a szűk meghatározások adták, amelyek szerint az állampolgári nevelés egy ismeretátadást és bizonyos készségek (pl. kritikus gondolkodás, vitakészség) formálását szolgáló tanórai tevékenység. A kontinuum másik végpontját azok a tág meghatározások adták, amelyek az 2 állampolgári nevelést egy az iskolai élet minden pillanatát átitató tevékenységként értelmezik, és egyúttal szkeptikusabbak a tantárgyi megvalósulásával. A Q-módszerrel mind a felelős állampolgárt, mind az iskolai állampolgári nevelés céljait illetően három-három profilt azonosítottam a válaszadói körben. Ezek a felelős állampolgárról alkotott meggyőződések esetében (1) a kritikai–liberális–nemzetszkeptikus profil, (2) a nemzeti–munkaközpontú profil, valamint (3) a nemzeti– liberális profil voltak. Az iskolai állampolgári nevelés esetén pedig a következő három megközelítést tártam fel: (1) környezeti nevelés liberális–kritikai és nemzetszkeptikus színezettel; (2) nemzeti állampolgári nevelés gazdasági és közösségelvű színezettel; valamint (3) liberális–gazdasági szemléletű állampolgári nevelés részvételi színezettel. Az azonosított csoportok sokszínűsége fontos szocializációs különbségekre utal a tanárok között. Markáns törésvonalként jelentkezik a nemzethez, valamint a kritikai attitűdhöz való viszony. Mindez részben magyarázatként szolgálhat az iskolai állampolgári nevelés integrációs nehézségeire. További figyelemre méltó eredmény a vizsgálatban résztvevők politikától, közügyektől való merev elzárkózása, amely mindhárom profilnál megfigyelhető. További érdekesség, hogy a nemzeti elköteleződésű profil esetén a nemzeti kötődés passzív módon jelenik meg, nem jár együtt a közösségi aktivitásra vonatkozó követelményekkel. E két jelenségben tetten érhetők a magyar politikai kultúrában mélyen gyökerező elemek: a politika negatív konnotációja és a demobilizáltság. Összevetve az azonosított tanári profilokat az oktatásirányítás által meghatározott állampolgári nevelési célokkal feltételezhető, hogy a nemzeti–munkaelvű meggyőződésű tanárok részlegesen azonosulni tudnak a 2012- es NAT-ban elkezdődött, majd a 2020-as NAT-ban kikristályosodott kommunitárius–nemzeti fordulattal. Ugyanakkor a kritikai–liberális–nemzetszkeptikus tanári csoport meggyőződései számos kérdésben ellentétesek a jelenlegi kormányzati célkitűzésekkel. Ez egy olyan markáns ellentét, amely biztosan gátat szab az iskolai állampolgári nevelés konszolidálódásának