Az archaikus Itália fikciója : Az Augustus-kori mitológia rétegei

Abstract

11 42 Görög (azon belül hellénisztikus) hagyományokra épül például az egyik legrómaibb művészeti ág, a csodálatos köztársaságkori portréművészet "keménykötésű" verizmusa is (WHEELER 1964, 161-162; CASTIGLIONE 1971, 49-56; 96-102; GRUEN 1992, 152-182), már csak azért is, mert a római szobrászok többsége is úgy római, mint a "háromszívű" Ennius vagy az Afer Terentius (GRUEN 1992, 134-141). De ez csak az egyik oka a sok közül annak, hogy a római kultúra gyakran akkor is görög (és keleti) elemekből dolgozik, amikor valami nagyon rómait hoz létre belőlük -nem ritkán éppen azért, hogy azt szembeállítsa valami "görög" dologgal (lásd még: GRUEN 1992, 52-83, Cato "szelektív" görög műveltségéről). 43 Pl. WISEMAN 2004, 11-16. 44 PALLOTTINO 1980, 44-45 -persze ezek a (mindössze pár cserépdarabbal igazolható) találkozások még nem feltétlenül azok a sorsfordító, transzformatív találkozások, amelyek a "homérosi"/orientalizáló és a hellénisztikus korokban játszódnak majd le: CORNELL 1995, 40 és 409 ill. BLAKE 2008 -figyelemreméltó, hogy az itáliai bronzkor látványos "hellenizálódása" Blake szerint többek között éppen a találkozó kultúrák alapvető, még régebbre visszanyúló hasonlóságai miatt nem következett be (14; 26).