Az ipar hagyományos terei: A régi ipari térségek

Abstract

LUX GÁBOR A régi ipari térségek a fordista gazdaságokbanEurópa ipari átalakulásában kitüntetett jelent őségűek azok a terek, ahol az ipar koncentrált és nagyméret ű struktúrái létrejöttek és m űködtek. A régi ipari térségek' nem csak térségi, hanem országos és nemzetközi kontextusban is meghatározó hatást gyakoroltak a területi folyamatok alakulására -a sz űkebben értelmezett gazdaságon túl a vonalas infrastruktúrarendszerek hálózataira és csomópontjaira, a városfejl ődésre, de a társadalom képének átformálásával és a politikai rend (mind a 19. századi liberalizmus, mind az 1929-es gazdasági válságot követ ő keynesizmus) megalapozására is. A kitermelésre, alapvet ő ipari inputok előállítására és tömegter-mékek gyártására szakosodott, hosszabb ideig is sikeres gazdasági mili ők prosperáló évtizedeikben a térgazdaság mintaterületei voltak, sikerük önmagukat igazolta. Sikerüket az erős specializációnak és azt kiszolgáló "fordista kompromisszumnak" köszönhették, amit Lipietz (1992) egy növekedési-felhalmozási és egy irányítási rendszer kettősével jellemez. A régi ipari térségekben a vállalatok integrációi és együttműködései erősen összefonódott hálózatokat hoztak létre, amelyeket a politikai, gazdasági és civil szféra fokozott összemosódása jellemzett 2 ; szoros, többirá-nyú függőségi viszonyok alakultak ki horizontálisan (vállalatok és szektorok, gazdasági és nem gazdasági érdekképviseletek között) és vertikálisan (vállalatok és alkalmazottak, állam és állampolgárok viszonylatában), a társadalmi kapcsolatokat pedig az erős paternalizmus és a tradicionális baloldali pártok uralma jellemezte.Tér és Társadalom 23. évf. 2009/4. 45-60. p. 46 Lux Gábor TÉT XXIII. évf. 2009 s 4 Bár a fordista nagyvállalatok Nyugat-Európában névlegesen piacgazdasági viszonyok között működtek, a stratégiai iparágak az 1960-as évek végéig privilegizált helyzetet élveztek, és csak tompított piaci kihívásokkal kellett szembenézniük. A nehézipar-fejlesztés, a "vas és acél országa" nem csak az er őltetett növekedést véghezvivő szocialista gazdaságokban volt kívánatos cél, hanem Nyugat-Európa jóléti államaiban is megjelent a gazdaságpolitikai döntésekben (Olaszország és a Mezzogiorno esetén keresztül lásd Dunford-Greco 2007). Voltaképpen olyan nem piaci racionalitásról beszélhetünk, amely a hagyományos piaci versenyképesség helyett más döntési kritériumokat tartott lényegesnek: stratégiai szempontokat, a társadalmi béke meg őrzését és -magától értet ődően -az ebb ől kovácsolható politikai tőkét3 . A nem piaci racionalitás következményeként a nagyvállalatok egy része vagy elszigetelődött a versenypiactól (így pl. az EGK versenyjogi szabályai nem voltak érvényesek a Montánunió által szabályozott területekre, a hadiiparban pedig hagyományos megtérülési szempontok nem voltak értelmezhet őek), vagy "üvegbúra alatt", puha költségvetési korlátokkal m űködött: a közszférával kötött alkukon keresztül a piaci lehet őségeket meghaladó mennyiség ű forrásokhoz juthatott.Az utóbbi jelenség jóval szélesebb körben és tovább fennmaradt; nem stratégiai, hanem a jó...

Újraiparosodás és útfüggőség: gondolatok a magyarországi ipar területi dinamikája kapcsán

“…Azt vizsgáljuk, hogy miként befolyá-solja a múlt öröksége az ipar aktuális pályafutását: megkíséreljük feltárni és térbeli kontextusban értelmezni az ágazat fejlődését alakító kumulatív folyamatokat. Bár a problémakör megjelenik más hazai írásokban (Keresnyei, Egedy 2015;Lengyel, Bajmócy 2013;Lux 2009Lux , 2013aMakó, Illésy 2008;Tóth 2012), területi összefüggéseinek kutatása mindeddig érintőleges: a cikk megírásával ezért célunk az útfüggőség kérdésével kapcsolatos hazai gazdaságföldrajzi diskurzus élénkítése is.…”

“…Az útfüggőség koncepciója -elsősorban Lux Gábor nevéhez kötődően -megjelent hazai városok és régiók gazdasági átalakulását vizsgáló tanulmányokban (Lux 2009(Lux , 2013b. Szerzőjük a nyugatról "importált" fogalmat a posztszocialista térgazdasági folyamatok értelmezésére alkalmasnak találja, és az egykori nehézipari térségek struktúraváltásának problémái kapcsán negatív, illetve új, perspektivikus gazdasági struktúrák megerősödését ("kisebb nagyvárosok" gazdasági bázisának megújítása Győr, Miskolc és Pécs példáján) vizsgáló pozitív összefüggéseiben is használja.…”

Upper Silesia: The revival of a traditional industrial region in Poland

“…As a prime example of Old Industrial Regions (Lux 2009), the economic structure of Upper Silesia was characterised by the excess weight of traditional industrial branches and the underdevelopment of services at the time of systematic change. In 1990, the Voivodeship (then divided among three territorial units) had 1.2 million inhabitants employed in industry, of whom 415 thousand (35%) had been working in coal mining, and 103 thousand (8.7%) in the steel industry.…”