“…Autoetnográfiai kutatások gyakran vizsgálnak veszteséggel (Ellis, 2013), függőséggel (Wakeman, 2021), gyásszal (Patti, 2012), segítővé válással (Lam, 2018) kapcsolatos tapasztalatokat, tehát olyan élményeket, amelyek mély jelentőséggel bírnak az egyén számára, és az identitására is hatással lehetnek. Ellis (2013) veszteséget elemző autoetnográfiai írásában tér ki arra, hogy a módszer kifejezetten alkalmas olyan élmények bemutatására, amelyeknél jellemző a széttöredezettség, rendezetlenség.…”