Absztrakt:
Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség jelentős
egészségügyi teher mind a beteg, mind a társadalom részére. Betegoktatással ez a
teher csökkenthető, így magyar környezetben kerestük az optimális tartalmat
ehhez. Célkitűzés: 1) A tüdőgyógyászok véleményére épülő
betegoktatási tartalom tervezése; 2) a tüdőgyógyászok magatartásának és
percepcióinak megismerése; 3) a beteg adherenciája (együttműködése) javítási
lehetőségeinek felmérése. Módszer: Országszerte 20 gondozóban,
kórházban és rehabilitációs központban dolgozó tüdőgyógyásszal készítettünk
interjút. A struktúrát úgy alakítottuk ki, hogy egy betegoktató program
kulcselemeit definiáljuk, valamint hogy teret engedjünk a percepciók, terápiás
attitűdök felfedésének. Eredmények: Az átlagos krónikus
obstruktív tüdőbeteg dohányos, férfi, alulszocializált, köhög, fullad, és 40
évnél idősebb. Betegségét nem veszi komolyan, csak súlyosabb esetben fordul
orvoshoz, adherenciája is csak ekkor nő meg. Ez a hatás gyakran átmeneti, csak a
rosszullétre korlátozódik. Az adherencia szerint három csoport különíthető el:
marginális jó adherencia (kb. 10%) mellett az átlag 30–40% között van, és a
betegek jelentős része (60%) minimális adherenciával bír. Az inhalátor
használata ideális esetben maximum 3 lépésből áll, könnyen reprodukálható és
elmagyarázható. Következtetés: Az oktatóprogram keretét
meghatározó szempontok a megfelelő betegkép (személyre szabás), a
tüdőgyógyászati, helyszíni oktatás, az orvos–beteg kapcsolat, a betegek
hozzáállása és az életmódbeli változtatások (leszokás a dohányzásról), valamint
a megfelelő inhalátor kiválasztása. Orv Hetil. 2020; 161(3): 95–102.